Karkó Ádám: Évadzáró

alacsonyan szálltak a felhők aznap
a madarak hol voltak hol nem
a redőnyréseken átsütött a fény
az újjászületés fénye lehetne ilyen
s a föld megremegett amíg
hallgattam az orosz népdalokat
az úton szomorúság vonult át
s ködbe veszett a Gete is
a kapu a mennybe

egy évet láttam magam mögött
egy lezáratlan időszakot
dobozolt időszakot
bezártan és kinyitva
bezárnám és kinyitnám
újra és újra és újra és újra

benne van a szerelem ami volt
ahogy láttam és ahogy elveszett
megannyi minden éve

színes izzók csendje
otthontöltődés
otthonmerülés
három évszaknyi vészjóslás
üresen áll a könyvespolc
halomba hordta magát
a lelkem hordereje

lassú tűzön égett a szívem
egyedül
jövőre felrobban
jövőre megáll
jövőre szép szememből
rózsa nő
és virágozni fog a vidék
és nem lesz se felhő
se csend se képzelet
megelevenedett valóság
hallani ahogy az út zeng
dübörög az ér
s gát szakad
tiszta víz jön ránk
tiszta víz ömlik ránk

lassú tűzön ég a szívem
ha belobban