Radnai István: Tévelygés

már elmerült a rozsdacsillag
a galaktikák búgócsigája mellől
egymással űr-hidegbe távolodva
fennakadunk az érzelmek szögesdrótján

ami tegnap volt mielőtt felbolydult
amíg gyengéd volt a világ
ma felhorzsol megszakad kialszik
ami tegnap volt mára értelmetlen

kisiklott villamosból a világlátás
az embereket jobb és bal latorra osztja
elvek szemétdombra taszított ideálok
billen a hinta a kudarcba beleszédülsz

ha és amikor a földtengelye visszabillen
feloldódunk egy szerelmes ölelésben