Tóth Zita Emese: Pszt

Kicsiny parittya száll a szélben,
útvesztőben némán nézem,
megszakad bennem minden ínszalag:
most csak csendben, csendben
maradni szabad.

Hasára fekszik magányos virion.

Messzi testben tán párra is talál,
szaporodik, rájön a halál:
szövetség kell, szövetség,
jól tudom. A vírussal együtt
mutatkozom.

Párban ölnek tiszta sejteket.

Végül senki vagyok, járvány-
búsba lökött szivárvány.
És mozdul minden ínszalag,
nyögök. Pedig csak csendben
lenni szabad.