Tóth Gyula: Az én…

az én pályámon, hé! te nem úszhatol
az én kevélységem Istentől való
az én szerénységem Narcisszusz-szeretet
az én anyázásom mind’ rokonszenvesebb
az én tehenem sokkal korosabb
az én irigységem persze jogosabb
az én jóságom önmagam szolgálja
az én fösvénységem Harpagon csodálja
az én szemérmem igazán szemérmetlen
az én perverzióm jóval szalonképesebb
az én szerelmem zöldszemű szörnyeteg
az én kedvesem volt mindig nedvesebb
az én véleményem mindenek felett áll
az én emberségem néha szelektál
az én éhségem egy gátlástalan kannibál
az én torkosságom egy könnyed zsírleszívás
az én gyerekem sokkal okosabb
az én férjem sokkal gondosabb
az én szeretőm igazi vadmacska
az én anyósom büdösebb szart kavar
az én haragom legkeserűbb mérgem
az én bosszúm legfinomabb étkem
az én restségem nem szándékom a jóra
az én lustaságom sztoikus szindróma
az én családom szent és sérthetetlen
az én kedvencem majomszeretetem
az én népem bégető csőcselék
az én nemzetem a legősibb ősegész
az én házam
az én vármegyém
az én himnuszom
az én B-közepem
az én pártom
az én szégyenem
az én üdvöm
az én nyugtalanságom
az én boldogságom
az én bankszámlám
az én végzetem
az én soha el nem engedésem
az én utolsó melléktermékem
az én…
az én…
az én…
az én…