Gavallér János: Az első éjszaka

Fölsőágy – lepedők, mint kísértetek -
csurgatják, csuporból, csuporba a vizet
- ágyba vizelhet, aki nem süket -
más dimenziókban üvölt a megkövült törzs,
pityke-hang győz;
a WC-én veri ki a fáradt gőzt!
A hazát szolgálom.
Hova kerültem, Istenem!
Nincs miért, kit szeretnem,
szeparált illem legitim.

A jövőről álmodok, anyám, szépeket.

Tettem mindig, mit tennem kellett,
az út tükör sima
--vak fényjelzős lövedékek-, viszik az üzenetet,
nem használ dogma, se gyáva ima.
Eszköz vagyok.
Kezedben morzsa a kenyér,
már-már gyűrött, edzett lelkemben,
a kívánalmakra sót hint a
maradandó borzongásba bújt gondolat.

A jövőről álmodok, anyám, szépeket
A hazám várja tőlem a tetteket!

S elszállt minden kilőtt golyó a senkikre.
Parancsra igaz a fájdalom,
s hosszú a bosszú;
folyók végtelen forrása
hangtalan repedés...

2023.05.10.