Fülöp Kálmán: Magamtól kérdezem
Kezemből kitépik
a megfoghatót,a
szépet s agyamban
elcsitulnak a gondolatok,
olykor magam sem
tudom mit akarok,
csak beszélek,élek,
írok,legtöbször
zagyvaságot,miközben
nőnek a napok és
semmi sem olyan
mint a tegnap,
csupa utánzat az élet
s papiromon is
összefolynak a fények,
látszat,felszínesség,
akarás,nemakarás-
ebben a zsibvásári
zsivajban én is egy
utánzat vagyok?