Sinka István: Csak a vén bivalyos kiált
A nyár olyan, mint az arany.
A vándornak, ni, botja sincsen,
és útja sincsen és hontalan.
A kúton valaki vizet merít, megáll;
egy néni cipeli a borsót,
a fák alatt pap prédikál,
aztán egy kicsi koporsót
a föld mélyibe eresztenek.
Én bámészan a tájba nézek,
a távozó nap arany-korsó –
két csendőr nagy-ingyen ballag:
nem lop senki, nincs vadorzó.
Csak a vén bivalyos kiált:
urat átkoz és kereket;
az egyik nyúzza… a másikkal
együtt futja a bereket…
A pap halkan utánam jön
és megnéz jól… én is őt
– Ő költőt lát, én meg, én meg
élő s vándorló temetőt.
