Puszta Sándor: József Attila idézése
hályogos őszi szem a nap
beszélgessünk a kerekek alatt
rajtam még nem – rajtad már átment
azért mondasz mindenre ament
én még tiltakozom
én még tagadok
rettentőn világít
csigolya-sorod
Európa golyvás nyakán gyöngyfüzér
lássuk mennyit ér a kiöntött vér
elbántak veled kerékbe tört korod
futkoshatnak már érted az angyalok
két háború közt élő tiltakozás
te rettentő kimondó
szárnyadból egy tollat
bíztass írjuk tovább
véredre mutatva
én még fellebbezek
hogy felnőttebbek legyünk
s fehér emberek
a Duna zavaros
szalad a locska hab
próbállak összerakni
szétrágnak a szavak
túlpartról köd terped
s sváb dombok felül éj
nem bírok veled
fecseg a felszín hallgat a mély
1952.
