Fehér Ferenc: Vajdasági kesergő 1949-ben
házunk elejéről lepereg a festék
s nem meszeljük újra.
Gyerekünk, ha látjuk, gyerekünk csak éhes,
asszonyunk csitítja, s kedvünk semmivé lesz –
káromkodunk újra.
Aki ma még ember, holnap rossz gazember,
apa a fiával nyíltan szólni nem mer,
mert hogy az besúgja.
Lányunk asszonyöle, lányunk foltos inge
mosatlan bánattal telis-teli hintve, –
vágyik tiszta újra.
Rongyos kedvvel áll be rongyos asszonysorba,
s rongyos ura mellett rongyait, ha unja,
lehet tiszti kurva.
Búzánk búval vetjük, búzánk learatjuk,
aztán lerabolják véres kezű fattyúk,
s nem várunk már újra.
Házunk ereszéről elszöktek a fecskék,
házunk elejéről lepereg a festék
s nem meszeljük újra.
Gyom veri fel kertünk, gyom veri fel lelkünk.
Megbújt jó erőnkkel bé gyávák is lettünk –
gyávák újra s újra.
Újvidék, 1949. november 2.
