Háborúval álmodám az éjjel
Háborúba hítták a magyart;
Fölhívó jeléül, mint hajdanában,
Országszerte járt a véres kard.

S fölriadt a véres kard láttára,
Akinek csak egy csepp vére volt.
A szabadság drága koszorúja,
Nem hitvány pénz volt a harci zsold.

Éppen e nap volt menyegzőnk napja,
Az enyém, leányka, s a tiéd;
S én, hogy haljak a honért, elhagytam
Házasságunk első éjjelét.

Úgy-e lyányka, a menyegző napján
Menni és meghalni szörnyü vég?
És mégis, ha rá kerülne a sor,
Úgy tennék, mint álmomban tevék.