Tompa László: Halott költők...
Nagy kelyhű virágok kinőnek.
Rég elfelejtett síri hantok
Megérzik szelét szebb időknek.
Dohos könyvtárak éjjelében
Nap gyúl cikázó sugarakból.
Egy könyv kitárul és a sok rím
Tüzet csillogtat, mint aranybor.
Szét a világba friss erővel
Kiszáll a nemes, ritka mámor,
Szomjan sóvárgó szívek isznak
A tiszta kéjek italából.
Mindenki sejti: csodatitkok
Mélysége fölött jár a lába – –
S éjfélkor egy bús, glóriás fej
Benéz egy fehér lányszobába.
