Pethő László Árpád: Rekviem - XL. fúga
- Volt, és leendő világok emlékére -
Lásd - elmarad(t) a gyász halmaza -
felébredünk s az élre állunk hamu-
szürkén - orgonaillatban - folytatjuk
a fel - felfuttatást - a búzaszentelést
harmadnapon - harmatnappalon -
végeláthatatlan zajban - keretben
gömbben - végetlen végitélet napján
haza járva - visszajőve ide a kerek
erdőbe - futtában - repülve körbe -
körben leigázva - két lélegzés közt
lebegve - létezve s éjszaka tetőzve
nappal sarkköri fényben éledezve
virággal ölelkezve - szépülve -
most már énekelve - dalolva az
elmúlás röptét is megélve - szemen-
szedetten szénaillatban és regélve
az elmúlt rettegésről - kieresztett
pöffeszkedésről - búzamezőkkel
összenőve s vizesésben erdőszélen
hazatérve a látható békapiacon élve
s miként beharangozott elveszejtésben
lefelé fújjuk a só-pipából a szót -
eregetve mintha pünkösdi találkozás
táján a szentlélek követése közben
már feledve - feléledve - múltak tavaszát
idézve - röppentyűként ott vagy a hegyen
a vég kezdetén s a kezdet végén is -:
Párizsban a Notre-Dame-ban - s a
Somló hegyén és ott a Hargita
lábánál - Csíksomlyón - a végeken és
kezdeteken ím: esővel és imával verten
fellobogózott énekkel hittel - hitel gyanánt
a széllel éledő hagyatékkal s bennebb -
csillagösvényen a Nappal feljövő
kereszttel és nélküle mikor roggyant
térddel felfelé törnél egekbe - Isten
lábát - az ész gyökerét mosva - hozva
ide az orgonaillatba hogy a letaposott
fű is érezze - élvezze a lét fura éledését
a szív bugyraiban fellelhető legyen a
buzogás - a fel-felhorgadó dallam...
most már énekelve - dalolva az
elmúlás röptét is át és megélve...
x
Megjöttem édesanyám - édes-
apám - viszem tovább a láng
parazsát - a lélekharangot: az
"Isten áld meg..." parancsát
miközben a zászlók között
alig-alig éled a felröppenés
vágya - a zöldbe burkolózó
fényesség ragyogása - mert a
sötétség ereje nem csak
elvehet - adhat is erőt a fel-
felé törő (benti) frigykötésnek
mert szóra bírható a léten
túli erjedésben a fogozkodó
a ragyogás - a megérkeztem
megjöttünk a nagy út előtt -
visszatértünk a májusfákhoz
dombhoz - erdőhöz - szőlőshöz
hogy a hegy levével éltesen -
éltessen a bekukkintó Nap -
majd a telihold zuzmarás
reggeli bóbiskolása ama
temetés közeli napon - rád-
hagyatik a lélek tisztulása
fürdése a tenyér tükrében -
haza - hazaérkezünk az ég
vizéhez - földön túli zengéshez
hol már a pihegés is zaj - és
az összetett tenyér keresztet
formáz - ujjaidban pecsétes
titkokkal - zsibbad a láb -
a kéz - arcodon Isten nyugal-
mával folytatódik a síma
kerekded mosolygás - vizek
szabdalta kertekbe csődül az
almákkal illatozó égzengés -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
Beavatottan - ekkép várandósan
eszeveszett folytonosságban már
betűink tömkelegébe lépve -
lépre kerülve - ragacsosan itt
s ott lehorgasztottan - viselősen
számot mezőt erdőt bevetve
lassan a szélben is fel - fel-
horgadva - átbújva csillagok
halmazán - létrás szárnyak
szegélyén lavirozva - hullva
zsoltárok hátán begubózva -
felszabadul benned az ének
dalolva hullasz a mélységen
túli égzengésbe - villámlásba
hogy lásd a mai csodát az
égbe rekesztett csillaghullást
és számolod a dúlást itten -
fentebb a tizedik égben már
számolják - felszámolják ama
szerelmetes földi mosolyt mely
egykor szüleid - nagyszüleid
és gyermekeid arcát övezi -
övezte - hogy emlékezz az
elmúlt idő tiprására - a
légen túli harsonákra - a
harangok vérző kórusára -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
Higgyétek: tovább írható a
befejezetlen űrutazás ott -
hol a szellem szívedet látja
a görnyedő egeket - a szét-
feszülő húrokat - zenebona
tavaszi áradás gyanánt a
bolygó lelkekbe szorult világ-
végi robbanást - Bach
Beethoven s Bartók egét
szólóban szálló rapszódiák
bőröd rabszolgaságát - míg
az elme száguldása talán
az egyetlen igéret a további
tágulásra - zengésre - hírre
itt vagyunk töpörödötten ám
száguldhatnánk kintről bentre
lentről fentre ha látomásos
végeken nem a test halála
döntené be a fenyőtobozos
világot - szemed fényességét
s térdelve rázva a csengőt
nem harangot mímelnél -
lásd Istenem törpe alko-
tásként nem tudjuk követni
műved : himnuszodat már
csak mindig újra kezdve rá-
hajolva halottaink sírjára
a feltámadásba rondítva -
fejfákat borítva - sírjainkon
dörömbölve : Uram légy meg-
bocsájtó - csak a végtelent
keresve törünk égből - égve
tüzet keresve - lángoló Napot
éltető keresztet s csak a hús
parazsánál vesszük észre
hamvaink tűzmadarát -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
Közben a romok testet öltve
születésed utcáin - kezek lábak
csonkult testek - bombák árnyé-
kában - nagyapád - városod
romjai - "testvéri" anglomán repü-
lők Isten egén - ontották a halált
ölték az indiánt - "szeretettel" -
és ha orwelli jövőre nézel -:
láthatod a kicsontolt fejeket
szádon a ketrecet s lehajtott
lélekkel összekulcsoltan vég-
zed napi fohászod : Uram tedd
helyére káinjait a földnek - emeld
egekbe pusztuló Ábeledet - Nap
körüli kékbe zsoltáros fellegekbe
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
Újból a lenti fentbe - telítve
szállásod - repülésed vitt
a rigófüty leplezte - dalfűzte
távoli közelbe hol az
újhold takarta sötétség mö-
gött felsejlik a légüres tér
hagyta mező : illatokkal zaj-
mentes fényesség láttán
felrémlik az örökölt terra
bizonyossága - a lekaszált
fű mámora - tajtékos féle-
lem nélküli végtelenség -
hol a párhuzamosok is egybe-
forva - szívedben megnyugodva
fentről nézve a lenti ragyo-
gást - szemlesütve űzik
benned az elmúlt jövendőt
hogy a jelenben is éltes lehess
és a zöldülő fagyosságban át-
térhess a hajlított ég túlsó
oldalára - a kettős - tizenkettős
világvégi hangosság örökölt
látomása feletti végzet örö-
kös ölelésébe - szabadultan
a végtelen megmaradáshoz
a rajzolt küzdelem égboltján
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
S itt a Nap alatti katlanban
szóra bírható a fényesség -
bár kényességes a szó a száj
üregében ha fulladozva el-
tékozolt mondatok - szövegek
hátán sülve - főve halként
sikamolnál a megváltó éjben
reggeli tejfehérben ama végzet
az álmon túli álomba hogy
lásd a test gyarlóságos
gömbölyödését - száradását
a csontváz porrá érlelését
s föntről a felhők talaján
vizzé nemesülve - lélekkel
fegyverben állva - rájössz
az ész csordulása mindig
a kezdetekkor végződik és
a test hamvadása csak a
lélek tovaröppenését jelzi
a sárból az égzengés felé
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át és megélve.
x
Ettől lesz hangos az imába rejtőző
feledkező ajkak rezdülése - dúlása
teliholdkor a kór - az álmatlan
felejtés töviskoronája - hogy
lásd a felejthetetlen áldozat
és hűség áldozását ama har-
madnapi kegyelem oltárán
s kezedben szíveddel értsed
a lázadás örömét mely
tovább visz azon az úton
melyet az élet kegyeltjeként
kijelölt Isten - és felébreszt
a tavaszi zsongás - hisz teremtő
lábadozással kivihető a térre
a virágillat hogy látva nézzék
a bódulat remegését orrcimpák
szemek feltámadását s révüle-
tében az agy és a szív ára-
dását felröppenését a magas-
ságos mélységbe - földön túli
világok kitárulkozása felé -
ahol már az éden utáni térben
az idő visszafordul feléd - ön-
magából hogy érezd a fényes-
séges repülés pezsgését a
zenélő lélek örökkévalóságát.
