Utassy József: Hervay Gizella
Gizike, tüneményesen.
Voltál a magány vakmerő lánya,
karcsú alkonyat, ideges nyárfa.
Gondtól fekete, gyásztól éhen
menyecske a halál ölében.
És hazádban is hontalan árva.
Nézd, a tébolydák ajtaja tárva –
Te Drága, Te Drága, Te Drága!