Zselicki József: Öregség

Halvánnyá halódó őszöm a siratóm.
Bordástestű lelkem, előtted töpörgök:
Így érni halálra szomorú vigalom –
Mennék görcsnek fára,
A vizekbe kőnek,
Tág ívű terekre márciusi szélnek,
S nyílani másnak is magam virágával…
Tavasz-ígérőnek, rádhagyom, rádhagyom
Árván maradt őszöm.
Hej, ez az őszöm
Szomorú vigalom.

/1970/