Ábrányi Emil: Tudás

Hazánkat Árpád karddal vette meg.
Szép munka volt. De könnyebb feladat,
Mint a miénk. Mert ő csak nyers tömeg,
Kard, dárda ellen vezetett hadat.
De most, magyar! Győzhetsz-e majd hazám,
Ha nem tűz, nem vas: a betű, a szám
Ront ellened!... Ha nem bősz had-gomoly,
De finom ész zaj nélkül ostromol!

Ha százfelől támad meg a tudás.
Rád csap, mint indián ős-erdejére
A gőzfűrész, az ördöngős, csudás,
És ölni kezd, bár nem hull senki vére!
Vigyázz! Mert véged, mindörökre véged,
Ha a műveltség lesz az ellenséged!
Megállhattál markolható vas ellen,
De összezúz a láthatatlan szellem!

Nem volt nagyobb és irgalmatlanabb
Ellenfeled még…! Hogyha nem tudod
Hozzá hasonló szellemmel magad
Fölfegyverezni… Hogyha nem futod
Rugós inakkal versenyét… Ha kétes
Vagy a szemében: eldönt, semmivé tesz!
Megvet, lenéz, nem irgalmaz neked.
Kigyomlál, mint hitvány fölösleget!