Bárdos B. Arthur: A jövő a múltadban él

A valósághoz semmilyen közöd,
mert életed lassan elévül:
véletlen szülte határok között
végsőkig viszonyulsz, és végül
porrá puhul, ami fölépül,
a babilonhű felhőkarcoló.

Rövidzárlatok réme sündörög
koholmánygyártó koponyádban
a bonyolult jövőáramkörök
tekervényes gomolyra váltan
robbannak föl: káprázatos idők
a csődcsörömpölő halálban!

Jövőd, akár a szappanbuborék
elillan - emlékezetedbe...
A rezdülő múlt lehel rá, s a lég
szivárványlépcsőin lebegve
alá semmivé lappad lelke.
Könnyes szemmel sajnáltatod magad.

A földmagányba zárkózol: izeg-
mozog kiérlelt magjában az Isten,
fürösztik mélyre szivárgó vizek.
Gyökértelen, honnan merítsen
lúdbőrző léted valódi reményt
ha tőled függetlenül van, ha nincsen...

1996. október 19.