vitéz Somogyvári Gyula: Erdélyi bordal 1921-ből

Igyál Traján, hű cimborám!
S addig zabálj, amíg birod,
tegnap kenyér morzsájaér’
rongyosra jártad bocskorod.
Nézd, odalenn, a földeken,
bolond magyar izzadva túr
s mit learat, minden falat
miénk, hisz a román az úr!
Egyél s igyál! S ha fel talál
pillantani a szolganép:
ne tűrd, Traján, hős cimborám,
korbáccsal verd ki szemét!
Igyál, igyál!

Igyál s nevess. E vén tűzes
borok minálunk termenek.
Erdély bora, hűs mámora,
ringassa hősi lelkedet.
– Ki kéreget?! Nézd, rab-gyerek,
rúgj egyet rajt! Minek zavar?
A gaz kölyök, itt lődörög
és kérni mer, pedig magyar.
Csal üsd, ha kér! Apja, ne félj,
Jassziban húzza lácait,
Anyját pedig, bárhogy sikít,
Káplárjaim ölelgetik…
Igyál, igyál!

Hallod komám: csókot kíván
e bortól izzó, hősi vér.
– Hé, szerezsánt! Magyar leányt!
A legszebbet, aki csak él,
hurcold ide! A kis csibe
úgy sem ölelt még hős románt.
Ha rúgkapál és kiabál:
kötözzed meg s hozd szaporán!
De míg hozod, paraszt, piszok,
hozzá ne nyulj, mert jaj neked!
Ha unom majd s a bor se  hajt,
akkor úgyis tied lehet!
Igyunk, Traján…