Puszta Sándor: Honfoglalók

Fölöttük az ég viharral,
Tele pata s bivalynyommal;

Villogtatott ezer fenét,
Kifordított tengerfenék,

Előttük a bokrok ölyvvel,
Szláv, kabar és besenyővel,

Lassan több volt a sebesült,
Mint ki kócos lovakon ült,

Egész népe oda vesznek,
Ha fordulna, visszamenne,

Föláldozták az agg Álmost,
Ki népével visszavágyott,

S árpád véres gyula-karddal,
Lezúgott egy marok rajjal;

S a szekérsor, a málhájuk,
Mint füst, lassan folyt utánuk…

  1933.