Az idegen városban sem volt
semmi sem a miénk
hiába bújtunk ki régi vackainkból
a kirakatablakok sorra kiürültek
mint a szemek mandula birodalma
jeges fennsíkok a pillák kupoláin
hideg hamvvedrek a halántékok között
ki vár arra hogy csak a végtelenben
találkozzanak a párhuzamos álmok
gyilkos az is ki csupán vággyal öl
kinek égboltot törlő spongya van kezében
a szájak éje néha csillagot temet
s a fogak malmán őrlődik édenünk