1. Meglopva érted

Nem távolabb, de mindig közelebb,
szinte már tudatomba nőve,
mint élő mozogsz az időbe,
mely mint a hóhér, úgy végzett veled.

Kilopva hát mint elítélteket
magamba ástalak előle.
Burkoltlak nem lepedőbe,
megkerülve a zordon hegyeket.

A rendet, mely hogyan is lenne rend
a teremtés az, mely halált teremt?...
Viszlek, mint ütközetből, tudva bár,

hogy két árok között, de rám ragyog
a tett, hogy általad így több vagyok,
meglopva érted s veled a halált.


2. Mint vad klastromban

Az árvák ezüst fénye rajtad
s a korán megismert világ
halk szépségeit és iszonyát
nemes derűvel elfogadtad.

Mint vad klastromban, e magányban
suhogtál, osztva fényedet.
Nyitott volt szíved és kezed
s veled együtt, messzebbre láttam.

Soha nem kértél semmire
és semmit sem vártál soha.
Az önzetlenség mosolya

egy feszes rend parancsa nélkül
a tettek márványába épült.
E sort is az ragyogja be…


3. Mit hoz e semmi

Az árva vadlúd árnyékával
versenyt úszik s hozzá beszél
s míg fönt az ék magasan szárnyal,
zörgeti szívemet a szél

e parton, ahol elvadult bogáncs,
tört kórók, zsombék közt magam,
kivetve, várom, mit hoz e magány
berki kútágas bitója alatt…

Mit hoz e semmi, nélküled;
mely mint boglyát tarolt füvek,
úgy vesz körül e vödrös rúd alatt,

mely csillogott, mint a neved,
ha érintette nyelvemet
s most dőlt kút kávájára hull szavam…


4.Egy tiszafa tisztáson

Kivel beszélnék?... Csak veled…
Hallgat a torony-emelet
s a tiszafák sötét köre
felnő e szavak csöndjibe.

A föld izen némán velük.
Piros bogyókkal szíven üt
e hang… Közötte madarak
árnyalják át a szavadat

s ahogy kilépsz, e zöld körív
egy jeltől lényegülve át,
más éter fényével telik

s új tájjal épülve világ,
emlék s való érintkezik
időt testté villantva át.


5. Mészkőhegyünkre

Hogy rád emlékezik, így benne te
tovább is élsz, s mint kegyelem
szólítsz s öt érzékszerven át
a véges máris végtelen

e mészben, melyet a tenger itt hagyott
házunk előtt… S a volt idő
felém fordul, veled ragyog.
Hegyek nyelvén szólít a kő.

S mert így és ez marad tovább is,
utánam néz majd odaát is
arcod ez óriás egészből,

mert minden változás s a vágyak
kiteljesítői csak a világnak.
Ezt olvasom most itt e mészből.