Gaál Áron: Új század, új hajnalán

Új évezred? Mennyiben más, mint a többi?
Egy újabb állomás a bolygók közötti
kimért térben, ahol a Föld nevű vasút
viszi a létem s mint a kék éj-alagút
fénykabinjait löki az időben tovább:
ott beszáll a szépapám, itt kilép unokám.
Dinók majd mamutok s gondolkodó majmok.
papnők, rabszolgák, lovagok és szentek,
pompa és nyomor és keresztek, keresztek…
Spartacus, Krisztus, Dózsák, Johannák,
a tudás tüzes trón, a hit ég a máglyán!
Gyilkolsz, hogy szabad légy, gyilkolnak, hogy mégse
Börtönök, bitók, eszmék és vezérek
közötti négyzet a léted, peronélet
az évmilliók közti ezredévben.
S ebben a csonka százban ez az ének,
ami te vagy ez idő tájt, még mire várhat
a műfényben tovaúszó arcokba zártan?
Új évezred? Mennyiben más ma, a tegnap?
Sötét óráid után mégis ott a Nap,
ahol e történelem felszínre bukkan,
s talán az éteren túlvezető értelem
új világa lesz ez a hajnal! – Ellazulhatsz.