Lesznai Anna: A szó

Valakiben vagy valahol,
    Verőfényben vagy tán virágban,
    Lehet hogy könnyekben vagy könnyben -
         Alszik a szó.
    A nagy kérdés, a nagy könyörgés -
    A kincset keltő koldusnóta,
    A teljesedést termő éhség -
          És csak nekem szól.
    Énbennem mélyen meglapulva
    Bezárva búgó gyöngyburokba,
    Lelkem fenekének fövényén
         Alszik a szó.
    Hangzása halk hullámharang,
    Sohsem hallottan, mindig mondott,
    Érthetetlenül egyszerü,
    Egy egyetlen „várlak-”ra válasz.