Tűz Tamás: Évfordulón

Rügyzöld nyugalomban vetkőző
hús-vér szövetség
összefeküdni ágyban-sírban
civódás nélkül
simogatásba hanyatló daccal
szemethúnyni cinkos irgalomban
kikapós őszök ballépései múltán
a torok mindig szomjas
harmadfokú égés szítta sivatagi lázban
mindig készen fellövellni a gejzírt
baráti derűt, mámort
falat kaparni, nyesni, szappanozni
a szem is szomjas
buborékot fúni a hatoldalú térbe
fehérre meszelni a mennyezetet
lepedő-mennyországgá
míg künn a malacok rínak az ólban
cudar villámot szór a háborúközti béke
a fölvágott erek régen behegedtek
új orgonán kalimpál a kántor
apátsüveg köröz a gyertyafényben
s a fiú kezén is szárad a szentolaj már
Égre szegezett ábrázattal
a föld alatt, a kő alatt feküsznek
kifolyt szemmel, lelohadt szájjal
rögök között matató csontváz-vigyorral
üres ágyékkal, hangtalan gégével
Szilfavirág-zivatar paskol a márvány hidegén
így büntet a céda tavasz, fegyverkezik, zúz,
megemel, elereszt s tovalibben
a sírok elíziumába