Pethő László Árpád: Bálban bál
Annyi bál van
annyi bálból áll a fény
ahány a párban
táncolók lépte
viszi - tolja éj sötét-
je felé az ég
s napok - évszakok
felé toluló vége-
láthatatlan kéjt
ha látod is ott
s a nappalok árnyát itt -
fénylő éjszaka
jő és tapodtat
sem halad benned már a
báli kéj - éjfél -
csak a mulandó
lépések nyomát érzed
s vérzel legbelül
szánkózól nyárban
télben őszben ingben és
sálban a bálban
s lassan leül bent -
a tavaszi szél fentebb
hogy lásd a bálban
testetlenül megy
fut előled a féke-
vesztett dalárda
az örök ének -
hogy a bálban bál van már
s ki felállva ül
végigfeküdte
míg állt a bál - végig az
ágyban állt - látta
elmegy előtte
vonat és sínpár - lámpa
sem ég csak a bál
a bál folytató-
dik késsel késen állva
lehull a fénybe
az éjbe mártott
lebegés rád nehezül
s a bál - bálban áll.
annyi bálból áll a fény
ahány a párban
táncolók lépte
viszi - tolja éj sötét-
je felé az ég
s napok - évszakok
felé toluló vége-
láthatatlan kéjt
ha látod is ott
s a nappalok árnyát itt -
fénylő éjszaka
jő és tapodtat
sem halad benned már a
báli kéj - éjfél -
csak a mulandó
lépések nyomát érzed
s vérzel legbelül
szánkózól nyárban
télben őszben ingben és
sálban a bálban
s lassan leül bent -
a tavaszi szél fentebb
hogy lásd a bálban
testetlenül megy
fut előled a féke-
vesztett dalárda
az örök ének -
hogy a bálban bál van már
s ki felállva ül
végigfeküdte
míg állt a bál - végig az
ágyban állt - látta
elmegy előtte
vonat és sínpár - lámpa
sem ég csak a bál
a bál folytató-
dik késsel késen állva
lehull a fénybe
az éjbe mártott
lebegés rád nehezül
s a bál - bálban áll.