Jékely Zoltán: Középkori fametszet
/Tanulmány/
Hol a tömzsi, tűzmarta kaputornya
Lőrés-szemével a mezőkre tárul,
Megszűnik utca, épület-cikornya
S a város elfeledkezik magáról
nagyhirtelen – a görbe, gübbenős út
szélén botorkál szoknyáját befogva
egy rebbenő lány, amoda a kőkút
iránt a bojtorjános giz-gazosba.
Kopár dombon, túl a dögtemetőn is,
úgylehet a világ eleje óta,
lógó gyümölccsel áll az akasztófa;
Mögüle kel a Nap, gyönyörű Főniksz.
Éji fátylától megrabolva reszket
a kulcsos város, tündököl a fényben:
csupa tornyok, csupa arany keresztek,
mint országalma egy király kezében.
…Messzeföldről, bottal kopogva, bátor
új tanokkal – szemében szent nyakasság –
tart a vaskapunak valami vándor.
Nem tudja még, hogy holnap felakasztják.