Szepesi Attila: Fehér Madonna

/egy budavári szoborra, Zolnay Lászlónak/

Ahogy a földből visszatér
    széthullva darabokra:
márványszilánkokból ujjá-
    születik a Fehér Madonna.

Mozdulatlan hullámverés,
    hangokon túli zene:
fölfénylik, álmából kiragyog
    megkínzott tekintete.

Nézd eleven csípő-vonalát,
    váll-íveit –
napsugárral a rideg kő
    újra megtelik.

Arcán nem a hó, nem a hó színe:
    friss margaréta-virág
fehére dereng a romok alól
    a bolyhos árnyakon át.

Elkeveredik a kendő
    kusza hajfürtjeivel,
bő redőkben hullik alá
    testén a könnyű lepel.

Elfordulóban nyújtaná
    lecsonkolt keze-fejét –
kidomborul térde a köntösön,
    ahogy előre lép.

Örvények nyílnak körötte,
    maga terében megáll,
hol nincs feledés, hol egyremegy
    vak tél és pőre nyár.

Mellén a kisded lábujjai:
    gyöngyszemek fénylő sora –
rebbenő lénye mégis jelenvaló,
    gyermek-mosolya.

A Madonna se földre szögezi szemét,
    nem a kőromok alá,
pillantása rézsut emelkedik,
    mintha valaki szólítaná.

Fecskék, fecskék, fecskék, fecskék
    cikáznak a felhő alatt:
csivogva föl-le, föl-le, föl-le,
    alkonyi madarak.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf