Zúgó szellő, őszi sóhaj rázza ablakom,
Erdők fái felzokognak künn az alkonyon.
Elmúlásnak árnyékát hordozza az őszi táj,
És a hó majd betakarja mindazt, ami fáj.

Istenhozzád gyöngyharmatos erdő és mező!
Ami elmúlt a számomra vissza soh’sem jő!
Ifjúságom őszbe tér, had zokogjon hát dalom!
Zúgó szellő bús szavával én is búcsúzom.