Rakovszky József: Szabad választást a magyarnak
Megesküdtek jó ős-apáink
a honi földön egykoron,
hogy a szabadság lobogóit
nem hagyják el, csak holtukon.
És hullt e földér’ drága vérük
megannyi hősi, nagy csatán.
Ott ég ma is vádlón a fényük
rajtad, elárult szent Hazám.
Haragjuk hangja a viharnak.
Szabad választást a magyarnak!
Mert hon csak ott van, hol jog is van!
Így tartották ezt Őseink.
S míg félig benn vagyunk a sírban,
csörögnek bús bilincseink.
Csak kóros láz a lüktetésünk,
vagy sírásóink vad tora.
Mint égő gyertya, fogy reményünk.
Vajh lesz-e hajnal? Vagy soha…?
A férgek már agyunkba marnak.
Szabad választást a magyarnak!
Ha szörnyű vész hatalma szántja
az óceánok vad vizét,
ha száz halál ragadja táncra
hajósok árva életét,
akkor se húny ki fenn az égen
a jó szerencse csillaga.
Felhozza azt győzelmi fényben
a legsötétebb éjszaka.
Irányt mutat a tört hajónak.
Szabad választást a magyarnak!
Ha zajló városrengetegben
felcsap a láng egy háztetőn,
s ha sebzett, égő épületben
valaki jajgat rémítőn,
lábak dobognak utcahosszán,
szemekben elszánt hév lobog,
szisszen a víz és hősi posztján
tűzoltóbalta felragyog.
Izma segít száz mentő karnak.
Szabad választást a magyarnak!
Megcsalt barázda bús parasztja,
hát rajtad senki nem segít?
A vérszopó tovább ragadja
földünknek féltett kincseit.
S az ősi hajlékból kivernek
a béren tartott Káinok,
hogy helyet adj az idegennek!
Hol a szabadság és a jog?
Fosztott meződön könny a harmat.
Szabad választást a magyarnak!
A munkapadnál holt a lélek,
nincs lelkesülten alkotó!
Csak hangos jelszavak beszélnek,
hogy: „Győz a párt, hahó, hahó…!”
Meg: „legfőbb érték itt az ember,
ő érte kél az új világ!”
S akik megbuknak minden tervvel,
hazudnak békét, glóriát.
Az igazság még meddig sorvad?
Szabad választást a magyarnak!
Van új kohónk, sok büszke gyárunk,
és frissen épült börtönök.
Fegyvert és gépeket csinálunk
orosz szuronyhegyek között.
Hamis mosoly a gyáva arcán,
a honfi-szemből könny pereg.
Bús nemzetemnek nagy kudarcán
vigad a szovjet hadsereg.
Meghalnak itt, kik mást akarnak.
Szabad választást a magyarnak!
Mint mély lukak csúfolt vakondja,
mely árva létét tengeti,
úgy él a bányász itt a honba’.
Ő is magyar, hát jaj neki!
Míg talpnyaló, honáruló had
tolja a rendszer szekerét,
a bányanép dacolva sorvad,
s nem adja el becsületét!
„Szerencse fel!” A nóta hallgat.
Szabad választást a magyarnak!
Szabad világ, hozzád kiáltunk!
Rabsorsunk véres könnye dűl.
Kik eltakarják szolgaságunk,
hazudnak rendületlenül!
Szivárványhidat festegetnek,
amit mi százszor eldobunk
Szabad világ, tiéd a kezdet,
Oldozd fel béklyós, két karunk’!
Meddig legyünk még szovjet gyarmat?
Szabad választást a magyarnak!
A víz ha tombol, tűz ha éget,
segítse egymást mind a nép.
Kicsiny keservnek, nagy veszélynek
tiporjuk együtt bősz fejét!
S ha millióknak szolgasorsa
az égtől enyhülést eped,
zendüljön minden elnyomóra
szabad világ, ítéleted!
Halál reátok rossz hatalmak!
Szabad választást a magyarnak!
/Pilis, 1954. III. 7. vasárnap/
