Tollas Tibor: Ha arra jársz

Ha arra jársz, hol én születtem,
szememmel lássad az utat:
fűzfák sorát a Sajó partján,
vizén tükröző arcukat.

Vadna várának benőtt romját,
hol Komoróczi ősapám
talpig vasban fogadná lányát,
mint vendégeit hajdanán.

Szeles tetőnk őszülő kontyát,
falunknak árvalány-haját,
teknőúsztató Bán patakját,
– medrében rákászott apád.

A borárhátú poros útnak
jegenyéit, zöld körmenet –
zizegő lombjukkal repesve
hű testvérként köszöntenek.

Bodzavirágos kerítésünk,
az alvó ház csukott szemét.
Léptem nyomát a küszöb őrzi,
mint hű kutya hasal eléd.

Búcsúzón nézz be szomszédunkhoz,
Pál Ilonáék udvarán
játszanak-e még eszterláncot
fénylő vasárnap délután?

Állj csak közéjük, befogadnak,
a bújj-bújj zöld ág, ha körbe ért,
mondd el nekik, hogy lépteiddel
tékozló fiuk hazatért.