Sík Sándor: Úrfelmutatás

Még a lusta csillagok
Fáradt fénye fenn sajog.


Alszanak az emberek,
Még a forrás sem csereg.


Nyújtózkodnak az utak.
Csak egy kakas kurjogat.


Hetyke kakas, jaj de friss!
Fölkunéroz engem is.


Fölkapintom a fejem,
Nézem ezt a kék tejet,


Melyben a világ körül
Mesemódra elmerül.


Fönn a domb is ráncselyem,
Mint a pille a tejen.


De kihasadt a köcsög,
És a színtej szétföcsög.


Erre-arra elcsorog,
Hegyen-völgyön imbolyog,


Mígnem a kibökkenő
Csatarendű sok fenyő


Csipkezászlós ágai
Lándzsájával elveri.


Álmélkodva föltekintsz:
Rózsás már a hegygerinc.


Angyalbárány föllegek
Gyapja rajta föllebeg,


Az ég velük eltelik.
Csöpp legénykék terelik,


Szinte hallod hangjukat,
A kutyájuk rád ugat.


Aztán csend lesz, ima-csend,
Idelent és odafent.


Aztán egyszer valami
Hallhatatlant hallani.


A hegyek meghajlanak:
Homlokuk felett a nap,


Tűzarany oltárkehely.
A természet térdepel,


S elkezdődik a csodás
Hajnali Úrfelmutatás.



1941. augusztus


szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf