Demse Márton: Nyilatkozat
Melléírott, szélbeírott...
Gránátrepeszek közt
Napvilágot látott bogáncsfalvi,
Hideg puliszkán
És eceteshagymaszáron nevelt
Négyévtizedes galagonyabokor...
Vallatáskor a gondolatok összefutnak.
A toll nem engedelmeskedik
A diktált szavaknak.
Éjfélkor hétfalusi
Rendőrfogdában
Mellkasomra homokzsákon
Edzett ököl kiütősdit gyakorol.
Egy pillanatra minden megáll.
De csak egy pillanatra.
Az ütéstől vér fröccsen a falra.
Alig látok. Ólmos szemmel pislogok.
- Ez nem nyilatkozat!
- Ordítják és eltépik.
Újabb lapot tesznek elém.
- Írjad! - ordítják ismét.
És írom...
Alulírott, mellébe, orrba vágott
Földre rogyott... elismerem...
A táskámban robbanó
Anyag van: egy fél kenyerem
Egy kés és kétujjnyi szalonna
Egy kiskanál, meg zakuszka...
- Ne azt írd! - ütik az asztalt.
Nem hallom, csak írom tovább
A végtelen nyilatkozatom...
Táskám oldalzsebében
Rongyolódott csángókrónika
"Fölöttünk a havasok" - mutatom is.
Egyik kézből a másik kapja el.
Lapozzák, rázzák,
De abból semmi sem hull
A fényes csizma elé...
Csak úgy, magamnak
Ismétlem: "Fölöttünk a havasok..."
Nézik. Nem jó, amit addig írtam.
- Kezd elölről! - ordítják ismét.
Alulírott, megalázott, szembeköpött...
Ködkígyó kúszik a szememre,
Csepeg az orrom vére.
Nem törődök semmivel,
Írom tovább, amit tudok,
A végén írva ordítok
De nem írom, nem írhatom.
Igen, ezt mégis leírom:
"Eppur si muove..."
Alulírott, megalázott
És istentől megáldott
Alulírott...
