Gaál Áron: Unikornis a lombhullásban /Единорог в листопаде/
Az Egyszarvút küldted el értem,
Hogy vezessen régi világokon át,
A fájdalomból, ami bennem égett,
A láz labirintusából ki – és tovább,
És tovább egy távoli hímes mezőre,
Ahol lepkékben gyönyörködik az Ég
Hajnalban, s míg álmosan, felkelőben
Harmatban fürdik a Nap – a Szél
Fellapozza egy versemet a Könyvben,
- Mit ott hagyott a Levéltündér éjjel,
Kidőlt fatörzs-padon a csillag-csöndben –
A fájdalomtól, ami bennem égett
A láz labirintusában, hordalék napokon,
Amikor úgy éreztem mindennek vége,
Hogy utat mutasson – át, múlt világokon,
Te – Őt az Egyszarvút küldted el értem,
Hogy hazavezessen Álom-utakon
A lombhullásban!