Gárdonyi Géza: Sűrű, sötét erdő
vékony holdvilág –
járom az erdőnek
gyöngyös harmatát,
zsivány módon járok,
bokros utakon,
pedig csak szerelmes
szívem hordozom.
Harmatos a szűröm, –
nem sajnálom én;
harmatos a csizmám, –
azt se bánom én;
rövid az éjszaka,
azt sajnálom én;
el kell válnunk, rózsám,
csak azt bánom én.
