Tornai József: Szabó Lőrinc

Mikor levelet írtam neki:
válasza: rendelkezésére állok.

Mikor először a lépcsőjén fölmentem:
„Isten hozta, kedvesem.”

S én félve lestem a nagy szikla-fejet,
mely tücsökzenét tud önteni.

Mikor a verseim letette:
„Barátom, sánta még a tánc.”

S leült velem és elmagyarázta
a „favágást” egy óra alatt.

Egyszer láttam, hogyan borotválkozott:
kente a habot és fütyült hozzá.

Utoljára öngyilkosokról beszélgettünk,
a bazalt-száj remegett.

S most aztán elment valahová
az érzéketlen gesztenyefák fölött,

nem borotválkozik, míg fütyül, többé,
csak bálvány-arcát látni a könyvein

lebegni, mint az ősi szellemek,
kik sápadtan őrizték sírjukat;

nem írja le többé ezt a szót: Erzsike,
gyökerek közé akadt az ujja;

a „Földvári mólón” locsogó habot,
mely túlélte, nem látja többé,

és a kerítésnek sosem döntik
már felhőző orgonák.

A feketerigóknak egyetlen morzsa húst
se szórhat a havas erkélyre,

mert a világ lezuhant a fejéből
kilyukadt szemén,

s itt fekszik darabokra zúzva
merev lábunk előtt,

és a kettéhasadt utcák,
alföldi akácok, Buda hegyei

fölkiáltanak gyötrelmükben:
elment, aki itthagyta magát!

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf