Jánosházy György: Havasi tél
Csak egy éhes kis őzsuta matat,
párálló, kékes orral és serény
patákkal a szikrázó hó alatt.
Alszik az erdő, alszik a fenyér.
Sok idő van még hátra tavaszig.
Alszik a hegy, párnája hófehér,
s rongyos felhőkből egyre havazik,
puha vattájuk már mindent benőtt,
gyolcs rékliként tapad a mókuson,
amint elzsibbadt ágak közt oson,
fehér álomban állnak a fenyők -
de hósipkájuk fölött tintakék
az Isten arca, a csillagos ég.
