Kiss Menyhért: Történet

Egy jóarcú angyalnak szólt az Úr:
„Fiam, ha a földön ma alkonyul,
A holdból egy sugárnyi kötelen
Ereszkedj le, s nézd, mi van odalenn?
A bűnben, rosszban tartnak szünetet,
Ma, mikor én szent Fiam született? …”
S a buksi, szöszke angyalka suhant,
Mint nagy hómezőn apró csillagok,
Gondolta: „Éppen jó helyen vagyok!”
Hol tűz van, ott ember is van, s a lába
Hogy földet ér, szuronyt szegeznek rája:
„Állj! Jelszavad!” Szakaszban ott teremnek:
„Dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség földön az embernek…”
Szepegve hófehéren. De a katonák: