Lendvai István: Halott városok

Kékszürke felhők lomhán nyúladoznak.
A rosszulébredt, fanyar Délelőtt
kedvetlen üli meg a hegytetőt,
még érzi ízét álmabeli rossznak.

Olykor szélfickók gázolnak a fűben,
kergetik egymást el a semmibe.
Egy-egy madárfütty téved még ide,
es rd a csönd behálóz még sűrűbben.

A Nap-kerülte táj fölött megállván,
azon tünődöl: Nyár van itt, vagy Ősz?
Míg elméd ennél búsan elidőz,
komor fenyők zúgnak a vén hegy vállán.

És most ha kedved változást határoz,
mert e látványnak szíved nem örül,
tekinteted a mélyben jár körül,
s rádöbben messziről a halott város.

Ezernyi ezer palotája, háza
egymásra szűkül, mégis tág a kép,
s mint festő vásznától ha hátralép,
nyomósabb lesz művének színe, váza: