Perzsa költők verseiből egykor és ma – III. A szeldzsuk kortól kezdve…

     A X–XI. század udvari költészetében, különösen a költészetet rendkívül pártfogoló Számánidák és Ghaznavidák (999 – 1042) korában a sokat ígérő kezdetek frissességét érezzük, a mondanivaló bősége és emberközelsége nem tűri még a bonyolult formákat. A szeldzsuk kortól kezdve (1040) a társadalmi fejlődés a szűk keretek között is mindinkább megreked, ami a költészetben a formalizmus egyre erőteljesebb kifejlődését vonja maga után. Ezt, a költészetben bekövetkező változást Rúdakí⃰ ⃰ egyik versében különböző értékelései révén érzékelhetjük.
     Nizámí-je Arúzí, aki 1150 körül írta a költőkkel is foglalkozó híres munkáját, a Csahár meqálé-t (Négy beszélgetés), beszámol Rúdakí egyik versének keletkezéséről. A költő patrónusának, Naszr ibn Ahmad számánida emírnek (914–943) Bokhárá volt a fővárosa, de itt csak a telet töltötte.