Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Elena Liliana Popescu

Piéta

Színtiszta márványt jár át a tekintet,
páratlan szerelmét dalolja szüntelen,
végtelen belenyugvással viselve mindent
a világ-fájdalom, bölcsőben pihen.

Zsugorodik a Tér, eltűnik az Idő,
tökéletes csendben zokog a márvány...
A természet néma. Oly kétségbeejtő,
ha halál jár az élet körül jussot várván.

Belevész most az egész emberiség
a roppant nagy bűnbe, mely túltesz mindenen,
maga Szűz Mária is könyörög azért
hogy megbocsássák ezt odafenn.

Megkönyörül az ég és jön a Kegyelem.
Csak a márvány tűnik elevennek.
Az örökéletű szobor, mit Te készítettél,
küldetése isteni Könyörületnek.