A társak
Weöres Sándor és Károlyi Amy több mint negyven évig voltak házasok. Bár kapcsolatuk életük kései szakaszában kezdődött, mégis mind emberileg, mind szakmailag sokat adtak egymásnak. Károlyi Amynak azonban nem lehetett könnyű egy olyan férfi mellett, aki az íráson kívül semmit nem vett komolyan. A Várkert Bazár Irodalmi szerelmek című sorozatában ezúttal Weöres Sándorra és feleségére, a szintén költő Károlyi Amyra emlékeznek.
Várkert Bazár programsorozata minden hónapban egy író/költő szerelmét mutatja be. A januári esten Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Szabó Magda és Szobotka Tibor, Mészöly Miklós és Polcz Alaine kapcsolatáról beszélgettek a résztvevők. A mostani, februári – ráadásul Valentin-napi – eseményen Weöres Sándor és Károlyi Amy házasságáról lesz szó: az est állandó háziasszonya, Juhász Anna Steiner Ágota és Harmath Artemisz irodalomtörténészekkel beszélget. A társ – Weöres Sándor és Károlyi Amy szerelme című esten napló- és levélrészletekből olvas fel Haumann Petra és Kaszás Gergő.
De csak akkor, ha a magyarok elismerik, hogy 1918 nem gyászév.
Andrzej Zybertowicz, a lengyel elnök egyik tanácsadója a Polska Times-nak nyilatkozva azt mondta, a zsidóknak a passzivitása a náci korszak idején megmagyarázza Izrael dühös reagálását az új lengyel törvényre, amely megtiltja a lengyelek hibáztatását a holokausztért, illetve az abban való részvételért.
1919 elején, Pozsonyban, senki sem fogadott volna arra, hogy egy magyar-német többségű várost elcsatolhatnak Magyarországtól és azt, egy sosem létezett ország simán bekebelezheti.
Ötszázhatvan éve, 1458. február 9-én történt, hogy Podjebrád György cseh régens – 1458. március 2. után cseh király – és I. Mátyás (uralkodott: 1458-1490) a magyar-morva határon fekvő Strassnitz (Strážnice) mellett kötött szövetséget, amelynek megerősítése gyanánt Hunyadi Mátyásnak nőül kellett vennie a cseh kormányzó lányát, Podjebrád Katalint.
Azt mondta a lengyel kormányfő, hogy a készülő lengyel törvény értelmében a történelem hamisítása, ha valaki a „lengyel haláltáborok” kifejezését használja. Izrael ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy ez a holocoust és benne a lengyelek részvételének a tagadásához vezethet.
Sajó Sándor halálának 85. évfordulója alkalmából szervezett a Palóc Társaság megemlékezést Budapesten. A február 2-ai esemény a Sajó Sándor-emlékév nyitánya volt.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az ukrán parlament képviselője az MTI-nek telefonon megerősítette, hogy garázda cselekményt követtek el a KMKSZ ungvári székháza ellen a hajnali órákban. Az épületben komolyabb kár nem keletkezett.
Az RMDSZ-ben mindenki mindig a lelkiismerete szerint szavaz. Vagy mégsem? Persze, van a cikkben kis uszítás is. Enélkül a román média jó része nem tud írni a magyarokról.
A második világháború végén, a több ok miatt frusztrált cseh és szlovák társadalom teret engedett a lelkekben felgyülemlett szemétnek és dühét a köztük élő német és magyar kisebbségre próbálta kiönteni. Most nem elsősorban a nagypolitikai szereplőire gondolok, Benešre vagy Gottwaldra, hanem az egyszerű emberekre. A kettő persze összefügg, a politikusok kijelentései mindig befolyásolják a közember gondolkodását. Az persze tény, hogy Beneš és Gottwald már 1942 óta elsősorban a német és másodsorban a magyar kisebbség kitelepítésében gondolkodtak. Volt még egy harmadik kisebbség is, a zsidók, akik már korábban, a második világháború idején szembesülhettek a csehek és szlovákok igazi véleményével róluk. Igaz, a csehek némiképp védekezhetnek azzal, hogy a Protektorátusban főleg a németek nyomására és azok vezetése mellett végezték el a „piszkos munkát”, ám a szlovákokra ez nem áll. Ők – kis, történelem nélküli nemzet lévén – minden lépésükben bizonyítani akarták, hogy „pápábbak a pápánál”: a kis fasiszta szlovák állam zsidótörvényei egy fokkal keményebbek voltak, mind a Harmadik Birodaloméi, ráadásul a szlovákok 500 birodalmi márkát fizettek (!!!) a németeknek minden elvitt zsidóért – pontosabban azért, hogy az elhurcolt zsidó már soha nem tér vissza, s így az ingatlanát árjásító szlovák újgazdag nyugodtan alhat. S hogy még durvább legyen a dolog: az elszámolást évente bartelben végezték a Harmadik Birodalommal, tehát a zsidók a ki- és behozott tárgyak között szerepeltek tucattételként.
Ha az úgynevezett “européer értelmiség” közé kívánsz ma tartozni, akkor felejts el mindent, amit eddig tanultál! Légy perverz, celeb (vagy együtt mindkettő), felejtsd el született nemedet, bőrszínedet és követett hitedet, írj alá Orbán ellen petíciót, majd harsányan röhögj a magyarság hagyományain. Talán bevesz majd maga közé a belvárosi agora.
A magyar nemzet, történelme során már számtalanszor volt abban a helyzetben, hogy egyfajta tetszhalott állapotból kellett felkelnie. Most sincs ez másként, de itt az idő, hogy büszkén felegyenesedjen és felvállalja az Istentől rendelt küldetését, elinduljon az ég felé, hogy beteljesítse sorsát – vallja Tóth Norbert kurátor, felidézve ezzel Párkányi Raab Péter szobrászművész életmű kiállításának koncepcióját.
Vitéz Duska László Bártfán született, 1912. február 5-én és a kanadai Calgaryban hunyt el 1987. október 1-én. Azért a két dátum között történt egy s más… Például megjárta a Don-kanyart…
