G. B. L.

,Az aradi Szabadság-szobor, a szobor alsó körívében látható aradi vértanúk domborművével azonban mély, vérszagú bűzös tapasztalat birtokába kerültek. Emlékeztette őket arra, amire 1848/49 után soha többet nem került sor, és ami annak ellenére, hogy mély, vérszagú és bűzös tapasztalat volt, a legnagyszerűbb is volt, ami különböző meggyőződésű, felekezetű, anyanyelvű és elköteleződésű embereket összekapcsolhatott.”
Ennyit vállaltam magamra a magyar múltnak ezen napja kapcsán, a mondatok, mint egy bukdácsoló kacsa, kicsit a víz alá, aztán újra a fény felé fordulnak. Az idézet félreérthető. Pontosabban úgy is érthető, hogy az aradi tizenhárom volt különböző meggyőződésű, felekezetű, anyanyelvű és elköteleződésű. Ami részben igaz. A felekezet és az anyanyelv. Azonban a meggyőződés és az elköteleződés. Az legalább annyira adja az embert, ha nem jobban. Van, hogy jobban. ’48-ban jobban, ezért ’49. október 6-án mindent elvettek, amit csak az élettel el lehet venni. Anyanyelvet, felekezetet. Próbálták a meggyőződést és elköteleződést is elvenni, csak az nem ment. Mivel az tovább él a testnél. A kéznél, ami keresztet vet, a nyelvnél, ami szavakat formál.

Molnár V. József - Szent Márton lelkünket derítő köpönyege (Ünnepi előadás)

A hajdan volt Adventet Szent Márton november 11-ei ünnepe küszöbözte. Márton, hazánk szülöttje, a mai Szombathely területén őrzik kútját, amelynek vízével Édesanyját megkeresztelte. Neve-ünnepe előestéjén asszonyaink rétest nyújtottak, hogy Szent Márton közbenjárásával a jó Isten fehér hóköpenyét terítse a határba didergő Jézusra, (őszi búzavetés) és pokoltűzben égő lelkünkre is.
Az előadásra, együtt gondolkodásra mindenkit szeretettel elvár Molvár V. József és a
Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ (Budapest 1012 Attila út 123.)

Az Úr figyelmezteti Ferenc pápát?

A tegnapi elbocsájtását követően ma részletesen elmondta azt is a prominens teológus pap Thomas Weinandy atya, milyen jelet kapott, ami miatt a Szentatyának szóló figyelmeztetését megírta.
A levélírás első gondolata a római Szent Péter Bazilikában merült fel az amerikai kapucinus atyában, szentségimádás közben. Aznap ezen töprengett, majd másnap hajnali 1:15-kor felébredt az álmából, és egy rövid sétát tett. Visszatérve a sétájából határozott imával fordult Istenhez, egészen konkrét jelet kérve Tőle arról, mi a kérdésben az Ő akarata.

Reményt adnak a visegrádi országok – Alain de Benoist a Mandinernek

„Amikor egy olyan jól ismert és sok francia által tisztelt filozófus, mint Michel Onfray azt magyarázza, hogy Alain de Benoist, aki az Új Jobboldal filozófusa volt a hetvenes és nyolcvanas években, és aki bizonyos módon maga is formálta a Nemzeti Front ideológiai mátrixát a Club de L'Horloge-zsal meg a GRECE-szel, szóval hogy Benoist lényegében többet ér, mint Bernard-Henri Lévy, az azt jelenti, hogy eltévelyedtünk.” 
Azért érdemes feleleveníteni ezt a két évvel ezelőtti mondatot, mert remekül érzékelteti a francia szellemi életet napjainkban meghatározó ellentéteket.

Nem szolgálták ki, sőt megverték, mert magyarul beszélt

Belekötöttek, majd meg is ütötték Kolozsvár egyik legtehetségesebb színészét egy belvárosi italboltnál, mert magyarul beszélt a rokonaival.
Megverték Imecs-Magdó Levente színészt, a kolozsvári Váróterem Projekt társulatvezetőjét a Deák Ferenc / Eroilor utcai TopDrinks italbolt előtt, mert a boltban magyarul beszélgetett a rokonaival – derült ki a sajtónak szombat délután elküldött beszámolójából.
Az incidens egy hete történt,
a színész pedig azt is részletezi, miért csak most hozta nyilvánosságra: nem történt nagy baja, a kényelem és az elhallgatás reflexe működött nála, és úgy ítélte meg, sok teendője mellett nincs ideje a feljelentéssel járó ügyintézésre. Most már bánja, hogy nem tett feljelentést.

Ismét megrongálták a kolozsvári Mátyás-szobrot

Hunyadi Mátyás szoboralakjának bal sarkantyúját meggörbítették. Elképzelhető, hogy felmásztak a lóra és aközben görbült el a sarkantyú.
A téren zajlik az élet, ahogy szokott. Rendőrt, hivatalosságot, műemlékvédőt nem láttunk pénteken délben.
Gergely Balázs városi tanácsos elmondta, hogy az önkormányzat mai ülésén szóvá tette a rongálást, és három konkrét javaslatot bocsátott a tanács elé. Először is, folyamatos kamerás térfigyelésre van szükség a szobor körül és a főtéren. Gergely tudomása szerint a főtéri megfigyelő kamerák magántulajdonban vannak. Másodszor: állandó rendőri felügyeletre van szükség a Főtéren, a hasonló incidensek megelőzése végett. (Na igen, a címképen látható rendőrautó valóban inkább szoborként, legjobb esetben madárijesztőként működik, tesszük hozzá.) Harmadszor: a város kötelezze a főtéri rendezvényszervezőket, hogy kordonnal vegyék körbe a szobrot a rendezvények ideje alatt.

A dán migrációs miniszterasszony menekül az őrjöngő migránsok elől

Inger Stöjberg, a migrációért és beilleszkedésért felelős dán minisztert gyorsan evakuálták egy deportálásra váró migránsok központjából, miután ottani látogatása a helyzet eszkalálódásához vezetett.
Egy kurd család tagjaival beszélgetett, akik menedékkérelmét elutasították. Ez a többi migránsból felháborodást váltott ki. A légkör egyre feszültebb lett és a migránsok elkezdtek köré csoportosulni, majd  üvöltöttek vele. Ekkor a kocsijához kísérték. Egy migránscsoport ekkor körbevette kocsiját és egy nő még a motorházra is ugrott. A kocsi azonban tovább hajtott és a nőt majdnem elgázolta.

Kitörési lehetőség a GMO zsákutcájából – a Szigma 2017. október 24-i adása

90 éves Tornai József

Pályatársai és tisztelői köszöntötték 90. születésnapja alkalmából Tornai József Kossuth-díjas költőt, a nemzet művészét, a Magyar Írószövetség örökös tagját és egykori elnökét október 27-én este a szervezet budapesti székházában. Az est végén Tornai József úgy fogalmazott: hosszú élete alatt azt tanulta meg, hogy nagyon keveset tudunk a „rettenetes valamiről, amit az emberiség világnak keresztelt el”.
Tornai József alkotásai biztos építőkövei egy történelmi-szellemi korszaknak, hozzájárulnak egy civilizáció fennmaradásához és kiteljesedéséhez – fogalmazott az ünnepségre küldött levelében dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, aki szerint a hét évtizedes, a maradandóság jelét magán viselő életmű hatalmas gazdagságát jelzi a magyar irodalomban páratlanul nagyszámú, eddig összesen 46 kiadott Tornai-kötet.

Új Soros-törvény Izraelben?

Miki Zohar, az izraeli parlament Likud-párti tagja hétfőn kijelentette, hogy szeretne benyújtani egy törvénytervezetet, amely megnehezíti a baloldali civil szervezeteknek, hogy Izraellel ellenséges szervezetektől kapjanak pénzt. Zohar közölte, az általa Sorosról elnevezett törvénytervezetet Benjamin Netanjahu miniszterelnök támogatni fogja.
Netanjahu kabinetjének munkatársai tegnap még nem tudták elmondani, hogy pontosan milyen szöveggel terjesztik be a törvényjavaslatot.
Zohar elmondta, a törvényjavaslat megakadályozza, hogy azok az adományozók, akik „antiszemiták, arra uszítanak vagy ellenségesek Izraellel, izraeli szervezeteknek adományozzanak pénzt”.

Pozsony 1108. évi ostroma

Miután Szent László királyunk 1095. július 29-én meghalt, unokaöccse, (Könyves) Kálmán (uralkodott: 1095-1116) került trónra, akinek uralkodását végigkísérte a testvérviszály, ugyanis öccse, Álmos herceg összeesküvések sorát szőtte ellene, hogy megszerezze a koronát. Célja eléréséhez német segítséget is kért, mint 1108-ban, amikor V. Henrik német király (uralkodott: 1099-1125) egészen Pozsonyig jutott, ám ott a magyar király csapatai feltartóztatták.
Álmos már 1105-ben kért német segítséget, de akkor elutasították. Három esztendővel később azonban változott a helyzet, amikor 1108 nyarán Kálmán hadai Velence és Bizánc szövetségeseként küzdöttek a dél-itáliai Apuliában. A nyughatatlan természetű herceg ekkortájt ért haza szentföldi zarándoklatából, majd titokban Passauba ment, hogy ismét Henrik segítségét kérje. Ezúttal megkapta a kért támogatást. Henrik nagy sereget gyűjtött össze – kíséretében ott volt a kölni érsek, számos püspök és az osztrák őrgróf –, amellyel 1108. szeptember 6-án érkezett Tulln alá és hamarosan átlépte a magyar határt, miközben a csehek északról törtek be az ország területére.

A demokrácia és az indián rezervátum

Abraham Lincoln amerikai elnökről jegyezték fel, hogy 1862-ben, amikor a minesotai indián rezervátum területén kitört lázadásban legyilkolt félezer telepes miatt 303 őshonos sziú bennszülöttet halálra ítéltek, akkor az elnök 265 ember számára, akik közvetlenül nem vettek rész gyilkosságban, megkegyelmezett. Pedig figyelmeztették, hogy ha felkötnék az összest, akkor nagyobb támogatottsága lenne az USA törvényhozásában, de ő tiszteletreméltó emberséggel ezt válaszolta: „Nem akaszthatok fel embereket szavazatokért”.
Tegyük most félre azt a tényt, hogy ezt egy olyan állam elnöke mondta, amelyik magát a szabadság, a demokrácia és egyenlőség országának nevezte, de éppen polgárháborúban állt a rabszolgaság fenntartói ellen, és a terület őslakosságának kisemmizését és kifosztását (akár legyilkolását is) ez a demokrácia helyénvalónak találta.

Ötvenhat Brassóban

Épeszű ember nem rajonghat a forradalomért. Nem, nem kívánhatja, mert emberéletek, teremtett értékek esnek áldozatul a forradalom okozta felfordulásnak. Mégis voltak forradalmaink, szabadságharcaink, amelyekre ma büszkeséggel, kegyelettel és tisztelettel emlékezünk.
Éppen ezért fontosnak tartom, hogy tisztázzunk két jelentős kérdést ebben a témakörben.
A forradalmat nem a forradalmárok idézik elő, váltják ki, hanem a mindenkori élősködő, elnyomó hatalom, amely rosszul értékeli, számítja ki a tömegek, a nép tűrőképességét,  és a végtelenségig fokozza az elnyomást. Népünk jellemzően elég „rosszul áll” tűrőképesség dolgában. Az ‘56-os forradalom is elindította a kétszínű, embertelen és idegen érdekeket szolgáló kommunista rendszer bukását. A magyar forradalmat – közvetlenül – az a katonai parancs váltotta ki, amelyre a mezőgazdasági minisztérium ablakából géppisztolysorozatot zúdítottak a Kossuth téren békésen tüntetőkre.

Esett az eső, fújt a szél, de a székelyek kiálltak az autonómiáért

A viharos széllel és esővel dacolva tüntettek vasárnap este Székelyföld-szerte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására a térség területi autonómiájáért.
A sepsiszentgyörgyi turul szobor előtti téren a tüntetés szervezői mécsesekből rakták ki Székelyföld körvonalát, és többen fáklyát gyújtottak, de a viharos szél és a sűrű eső eloltotta a nyílt lángokat.
A sepsiszentgyörgyi helyszínen Izsák Balázs SZNT-elnök székely és katalán zászló mellett olvasta fel a tüntetés kiáltványát, amely valamennyi tüntetési helyszínen elhangzott.
A dokumentum szerint Európában „megmozdult a föld”, egyre több régió, vagy önálló állammal nem rendelkező közösség fejezi ki az önrendelkezés iránti akaratát.
„Legyen szó akár függetlenségről, akár államon belüli önrendelkezésről, a nemzetközi közösségnek felül kell vizsgálnia az önrendelkezési jog merev és elavult értelmezését, amely szerint ez a jog kizárólag csak az államok népességét illeti meg” – olvasható a dokumentumban.
A tüntetéseken összegyűltek nevében fogalmazott kiáltvány ismét kinyilvánította a Székelyföld területi autonómiája iránti igényt. A dokumentum révén a tüntetők elégedetlenségüknek adtak hangot a román kormány párbeszédet elutasító magatartása miatt, és megerősítették ragaszkodásukat a nyolc székely széket és a 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé.

Bozóterdő alatt domborulnak a bukovinai székely ősök sírjai

A bükkországi öt székely faluról készített pillanatfelvételünk azt szemlélteti, mi marad egy nemzeti közösség tárgyi és szellemi emlékeiből eltűnésük után több mint hetven évvel.
Bukovina tájaival, az öt székely falu nevével, valamint népének drámai fordulatokban bőséges történetével már gyermekkoromban megismerkedtem, de mind ez idáig nem volt alkalmam személyesen is felkeresni a távolinak és megközelíthetetlennek tűnő vidéket. A vasárnapi ebédeken és a családi összejöveteleken rendszeresen terítékre került emlékek révén, egy hatéves gyermek emlékezetén keresztül – ennyi volt nagyanyám, amikor dédszüleim az elvándorlás mellett döntöttek – magam elé képzeltem a tájat, a keskeny udvarokat, a búcsúk alkalmával feldíszített lovasszekereket és a szorgos, de ellehetetlenített helyzetbe került embereket.