A kétarcú Heller Ágnes
Heller arcképéről szóló írást az ATV-s műsorban tett sokadik interjú teszi aktuálissá, ahol most is kifejtette, hogy a demokrácia csak liberális lehet, illiberális nem, amit Orbán képvisel. Szokásos baloldali lózungok hangzottak el, miszerint itt diktatúra van, a kormány megszüntette a szabadságjogokat, Hitlerrel és Rákosi Mátyással egy sorban emlegette a kormányfőt. A műsorvezető felelevenítette a marxizmushoz és a lukácsi iskolához való korábbi vonzalmát, amit megkerülve a filozófia öröméről beszélt, majd vádolta magát a 2 évig tartó kommunista párttagsággal.
Ha megvizsgáljuk Heller életművét, egy furcsa kettősségre lehetünk figyelmesek. De hogyan is történtek a dolgok a lukácsi iskolától egészen a rendszerváltásig és tovább? Ennek járunk utána. Egyértelmű hogy sem diktátor nem található kis hazánkban, sem a szabadságjogokat nem korlátozza senki, csupán a neoliberális szabadosságnak, mint az LMBTQ jogok vagy az eutanáziának szab korlátot a keresztény morál, amit a kormány képvisel. Egyébként Heller sem áll mellé filozófiai írásaiban a neoliberális túlkapásoknak, de akkor miből származik az ellentmondás?