A magyar kormány válaszlépést fontolgat Ukrajnával szemben a kitiltott focisták ügyében

Mint arról korábban beszámoltunk, Kárpátalja csapatának magyar állampolgárságú szervezőit és játékosait kitiltották Ukrajna területéről. A csapat ukrán állampolgárságú tagjait pedig megfoszthatják sportigazolásuktól.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a neki feltett kérdésben elhangzott: kiutasították Ukrajna területéről a Kárpátalja csapatának magyar állampolgárságú szervezőit, játékosait, az ukrán biztonsági szolgálat szerint ugyanis a játékosok nagy valószínűséggel terrorista valamint szeparatista csoportokhoz köthetők. Gulyás Gergely erre azt mondta: a döntés a nyílt magyarellenesség sorába tartozik, ami az elmúlt hónapokban és években az ukrán hatóságok részéről többször is tapasztalható volt.

Aláírásgyűjtés a Beke–Szőcs ügyben – Folytatódnak a megfélemlítések

Folytatódnak a román állam megfélemlítő akciói – mondta Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő a Magyar Polgári Párt megyei szervezetének székházában tegnapi sajtótájékoztatóján, melyet a terrorizmus vádjával bebörtönzött kézdivásárhelyi Beke István és Szőcs Zoltán meglátogatása után tartott. Ugyanott Bedő Zoltán közíró, a Magyar Megmaradásért Mozgalom vezetője beszámolt arról, hogy el akarják hallgattatni, ugyanis „háborús bűnösök kultuszának ápolásáért” Dan Tanasă feljelentette a brassói táblabíróság melletti ügyészségen.

Nándorfehérvár dicső emlékezete

Az ókori latinok szerint a történelem az élet tanítómestere. Mások szerint csupán egy regény vagy nagy emberek életrajza. Bonaparte Napóleon az elfogadott hazugságok összességé­nek nevezte, míg Edward Gibbon XVIII. századi brit történész úgy tartotta, hogy a történelem nem más, mint az emberiség szerencsétlenségeinek, őrültségeinek és bűntényeinek a katalógusa.
Valószínű, mindegyik felfogásban van igazság, de egy tény: nem tanulni a múlt történéseiből egyszerűen ostobaság. Hogy a történelem melyik eseménye, korszaka, napja marad fenn örökké vagy melyiket feledi el az utókor, minden bizonnyal függ az esemény hiteles továbbadásától és az inkább hálátlan, mint hálás utókor megítélésétől.
Nekünk, magyaroknak azonban van egy olyan történelmi eseményünk, amelyre nem lehet nem emlékezni, hiszen több száz éve egész Európában emlékeztet rá minden áldott nap, minden délben egy gyönyörű égi hang. III. Callixtus pápa, aki rövid egyházvezetői létét teljesen a török elleni harcnak szentelte, az üzenetét egyedül meghalló magyarok megsegítésére rendelte el a harangszót: „Jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak.”

A globális elit szervezeti körvonalai

Nem illik erről írni. Hiszen a liberális fősodor szerint olyan, hogy globális elit, nincs is. Nincs jelen például az ENSZ vezetői köreiben sem, nincs köze a Soros-hálózatnak a most készülő, úgynevezett migrációs kompakthoz sem, amely a migrációt természetes, hasznos és rendkívül pozitív jelenségnek írja le, s emberi joggá kívánja formálni.
Ha csak önmagában a „globális elitről”, „pénzügyi háttérhatalomról” vagy „mélyállamról” (ez utóbbi fogalom, a deep state az Egyesült Államokban terjedt el) beszélünk, a fősodor csak legyint egyet, s annyit mond: mi az a globális elit?
Nos, erre érdemes válaszolni. Azért, mert századunk kulcskérdése, hogy fogalmilag, szociológiai, politológiai, társadalomtudományi eszközökkel meg tudjuk ragadni ennek a körnek a létezési formáit. Annál is inkább, mert a globális elitkörök elérkezettnek látják az időt arra, hogy megvalósítsák a világkormányzással és a multikulturális, kozmopolita világtársadalommal kapcsolatos elképzeléseiket.

Oktatási törvény: Kijevben húzzák az időt

Annak ellenére, hogy az erős és változatlan magyar álláspont miatt Ukrajnán egyre nagyobb a nemzetközi nyomás az új oktatási törvény jogfosztó nyelvi cikkelye miatt, Kijevben mégsem hajlanak annak módosítására. A szaktárca ugyan ismét egyeztetett a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek képviselőivel, de érdemi elmozdulás nem történt.
A szerdai kijevi tanácskozást a hétfői EU–Ukrajna csúcs előzte meg. Ez azért volt lényeges, mert a brüsszeli esemény záródokumentumába – amit jóváhagyólag Petro Porosenko elnök is aláírt – bekerült az ukrán oktatási törvény ügye is. Ebben leszögezik, hogy Kijevnek biztosítania kell a nemzeti kisebbségekhez tartozók meglévő jogainak tiszteletben tartását saját alkotmánya és Ukrajna nemzetközi egyezményei szerint. A dokumentum világosan megfogalmazza: teljes körűen végre kell hajtani a Velencei Bizottság ide vonatkozó ajánlását, amely egyebek mellett valódi és érdemi párbeszédet javasol az érintett kisebbségek képviselőivel. Az is szerepel a zárónyilatkozatban, hogy a nyelvi normák 2023-ig történő halasztásáról szóló ígéreteknek megfelelően mihamarabbi parlamenti döntés szükségeltetik.

Nincs alku!

Nos, mi, magyarok is pont ugyanazt gondoljuk a saját kultúránkról, mint a románok. Az egyetlen különbség, hogy ők sokan vannak, mi kevesebben.
A centenáriumi évben legalább egy igazságnak (újra) nyilvánvalóvá kell válnia számunkra: a sikeres országprojekt azon ügyek összege, melyek esetében nincs alku, nincs felülvizsgálat, és még a benyomása sem alakulhat ki annak, hogy újra napirendre tűzhetők, hogy „nyitottak” lehetnének.
Nem alku tárgya az, hogy a románok képezik azt a többséget, amely rányomta bélyegét egy gyakran megváltoztatott határokkal rendelkező területre,mely határok rögzítéséért száz évvel ezelőtt mára szinte elfeledett méretű katonai, politikai, kulturális és érzelmi harcok dúltak. A fenti kijelentés nem egy szélsőségesség hite, nem a nemzeti-kommunizmus bűnös hazafiságának meghosszabbítása és nem is egy ellenséges kijelentés azokkal a kisebbségekkel szemben, melyekkel jóban-rosszban osztozunk. Ez csak egy olyan megállapítás, amelyről nem alkudozhatunk.
Ahogy nem alkudozhatunk egy nap óráinak számáról vagy az évszakok sorrendjéről, nem folytathatunk vitát arról a nyelvről sem, melyen a többség beszél, ír és álmodik.

A székelység a magyar nemzet része

Az impériumváltást követően, a 20. század folyamán több időszakban került jelentősebb székely népesség a mai Magyarország területére, mindenekelőtt a világháborúkat követően és a rendszerváltást megelőző években. A magyarországi székelyek már a két világháború között létrehozták egyesületeiket. A periódusokból kiemelendő a bukovinai székelyek Bácskába, majd Magyarországra történő áttelepítése a második világháború végén, amelynek eredményeként több tízezer székely lelt új otthonra Baranyában, Tolnában és Bács-Kiskunban, illetve a Duna mentén. A napjainkban Magyarországon működő székely szervezetek jelentős részét ez utóbbiak teszik ki, és a bukovinai székely kultúrát a magyar kultúra elismert és méltó részeként határozzák meg.
Összességében a mai székely azonosságtudat jóval inkább egy olyan sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, de azon belül jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát. A magyarországi nemzetiségként való hivatalos elismertetés objektív és törvényi feltételei tehát nem állnak fent.

Egy legendássá vált győztes csata

1658 nyarán nehéz idők jártak a gyergyói székelységre. A Lázár István vezette csapatok Gyulafehérvárnál harcoltak Ali pasa serege ellen. Kihasználva a katonaság távollétét, háromezer főnyi tatárokból, moldvaiakból álló had támadta meg a gyergyóiakat.
Szeptember elejére a támadók elfoglalták és kirabolták Maróshévizet, Ditrót. Következett Szárhegy…
Ahol nem várt és fineszes ellenállásba ütköztek.
A székelyek Gábor diák vezetésével vették fel ellenük a harcot. Gábor diák nem volt katonaviselt ember, mint írástudó, tanítóként működött. De annyit konyított a hadviseléshez - és szorult belé annyi székely furfang -, hogy belássa, asszonyokkal, öregekkel, hadat nem járt ifjakkal nem veheti fel a nyílt harcot a tízszeres túlerőben lévő ellenséggel. 
Ditró és Szárhegy között akkoriban még mocsaras volt a terület. Erre alapozták a védelmet, a lovas tatárok nem használhatták ki a gyorsaságból fakadó előnyüket. A mintegy háromszáz, kaszával, kapával felfegyverzett falusi itt készült megvívni az ütközetet. Előhordták csupraikat, fazekaikat. A csuprokat beásták a vizenyős talajba, a fazekakat meg egy domb tetején, botok végére tűzték. Egész jó munkát végeztek, messziről a fazekak úgy festettek, mintha felvonuló katonaság sisakjai volnának.

Fankovich Gyula, az ismeretlen

A székelyudvarhelyi főreáliskolában sok neves tanár fordult meg, akinek mára feledésbe ment a neve. Ezek közé tartozott Fankovich Gyula is, a kitűnő rajztanár. Fankovich Talaborfalván, Máramaros megyében született 1845-ben, ahol édesapja görög katolikus lelkész volt. Szülei később Máramarosszigetre költöztek, a fiútestvérek között ő volt a legidősebb. Elemi iskoláit édesapja székhelyén végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig a szatmári kir. kath. gimnáziumban, ahol 1862-ben érettségi vizsgálatot tett. Jogász lett. Később pályát változtat, a festészetet választja, hiszen kíváló érzéke van a szépművészetek és a rajztanítás iránt.
Fankovics Gyulát 1874 őszén, messze a a Tisza-parti várostól Székelyudvarhelyre nevezik ki rendes tanárrá, amely időközben a szeretett városa lesz, ahol élete legszebb időszakát tölti. Ide hozza fiatal feleségét is, a Fővárosi Lapok híradása szerint 1883-ban a főreáltanodai rajztanár eljegyezte Jezerniczky Margit kisasszonyt, mégpedig Nagyváradon, aki hűségesen követi férjét, és a városi közéletből is kiveszi részét a Jótékony Nőegyesület tagjaként.

Ellentétben van-e komoly és szórakoztató irodalom?

Shakespeare például a szó legnemesebb értelmében szórakoztató irodalmár, színjátékai és komédiái komornákat és dokkok nézőközönségét vitték a katartikus borzongásba, majd a térdcsapkodó rikoltozásba.
„Itt felvetődik a kérdés, melyik olvasóhoz, vagy olvasók mely csoportjához kívánunk szólni. Az irodalomprofesszorhoz, vagy titkárnőjéhez, a kiadó lektorához vagy alkalmazottjához? Az olvasói célcsoport kérdésével együtt felmerül az is, milyen széles ízlést akarunk kiszolgálni, és milyen irodalmi „színvonalat” tűzünk ki célul. Vagy egy rövidítéssel élve az SZ (mint szórakoztató) és I (mint igazán eredeti) kérdése. A német nyelvterületen ez a kérdés még mindig ideológiai vitákat és tárcaírói csatározásokat képes kiváltani. Itt az »igazi«, »komoly« irodalom templomával szemben a »pusztán szórakoztató« irodalom áruházi bazárként sorakozik egymás mellett. (…)

A Völgy szíve

A legkisebbeket akarta hazaszeretetre tanítani Pósa Lajos, a „mesekirály”

Száznégy éve, 1914. július 9-én halt meg Budapesten Pósa Lajos költő, hírlapíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a „mesekirály”. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. Negyvenéves írói jubileumán, 1914-ben még több tízezer gyermek köszöntötte.
Radnóton született 1850. április 9-én elszegényedett kisnemesi családban. Iskoláit Rimaszombatban és Sárospatakon végezte, majd a pesti egyetem bölcsészettudományi karán középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt igen szűkösen élt, tanulmányai költségeit óraadásból és újságírásból fedezte. Az egyetem elvégzése után a belvárosi, majd a józsefvárosi reáliskolában kisegítő tanárként dolgozott. Sokat betegeskedett, a költészet is egyre jobban érdekelte, így aztán hátat fordított a tanári pályának és újságírónak állt. Az 1870-es évek elejétől előbb a Bolond Miska című élclap, az Ellenőr, majd a Nemzeti Hírlap munkatársa volt. Szerzői álnevei: Darázs (az Üstökösben), Figyelő (a Szegedi Naplóban) és Lajos bácsi.

A fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák; költészet az I. világháborúban

Az I. világháború költészetét bemutatni óriási feladat! Amikor ez a téma kerül szóba, elsősorban Balázs Béla, Ady Endre, Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Babits Mihály neve jut a költészetet, verseket szeretők eszébe. Ismert költők, kevésbé ismert és abszolút ismeretlen költő most megtalált verseit idézem. Nem akarom a verseket elemezni (mert nem tudok a költők fejével gondolkodni), csak kísérletet teszek azok megértésére, bár szerintem a költemények magukért beszélnek. A történelmi események leírása sem az én reszortom, azt megteszik helyettem a történészek. Csak annyi a történelmi események leírása, amennyi a versek megértését segíti. A kézzel írt, most megtalált verseket a mai helyesírás szabályai szerint gépeltem be. A fotókon viszonylag jól olvasható az eredeti kézírás. Az ismertebb verseket csak részletekben, az ismeretleneket viszont teljes egészében idézem.

"Light Katolicizmusról", a Korán megcsókolásáról, és a vatikáni kínapolitikáról is szólt George Weigel a KV blognak

George Weigel (GW): Nem gondolom, hogy a katolicizmus "lerobbant"; azt gondolom, hogy figyelemre méltó zavarodottság van az Egyház bizonyos részeiben, és hogy a püspökök, akik kellően közeli kapcsolatban vannak ahhoz, hogy megosszák aggodalmaikat, segíthetnek ennek a zavarodottságnak az enyhítésében -- vagy legalább világossá tehetik, hogy a zavarodottság az Egyház bizonyos részeiben hogyan akadályozza az Új Evangelizációt az Egyház más részeiben.
Megjegyezném azt is, hogy az Egyház élő részei azok, amelyek II. János Pál és XVI. Benedek tanítását tették magukévá a II. Vatikáni Zsinat autentikus értelmezésével kapcsolatban, és ezt a tanítást az Új Evangelizációra használják. Ezzel szemben az Egyház haldokló részei azok, amelyek a bukott "Light Katolikus" projektet erőltetik. A "Light Katolikus" projekt kiüresíti az Egyház evangelizációs és missziós energiáit.

Így népszerűsítik a kommunizmust állami pénzből

Amint azt a július 11-i Magyar Időkben olvashatták, az 1919-es budapesti kommünt népszerűsítő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója kiakadt sorozatunk legutóbbi írásán (is). Prőhle Gergely visszautasította állításainkat – mindezt úgy, hogy semmit sem cáfolt.
De megtudtunk egy fontos informá­ciót, ami a témánkba vág. Mint írja, a Nemzeti Kulturális Alap illetékes kuratóriuma is támogatta a tárlatot. „E kuratórium, amelynek politikai éberségét persze majd egy újabb írásban szintén meg lehet kérdőjelezni, többnyire a Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból, többszörösen díjazott képzőművészekből áll” – írja, majd így folytatja: „Csak nem képzeli a szerző és az olvasók, hogy ez a jeles grémium »az 1919-es magyarirtásról« szóló áhítatos megemlékezést támogatott volna?”
Talán sokan félreértették sorozatunk előző részét, így kénytelenek vagyunk egyértelműbben fogalmazni. Nem képzeljük, hanem állítjuk: a Kassák Múzeumban a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával. Ennek a teljes pénzügyi hátterét nem láttuk, köszönjük Prőhle úrnak, hogy a saját szerepe mellett másokra is felhívta a figyelmet.