Gondolatok a Kárpát-medencéről, melyeket elhallgatnak, félremagyaráznak, elferdítve tanítanak.
Kárpát-medence a Földi paradicsomkert, az itt élő népek számára menedékhely, a fennmaradás záloga.“Hallotak-e arról, hogy tudós emberek mit mondanak? Hogy nagy bajok jönnek, hallják-e úgy a rádióban, televízióban, hogy gazdasági válság van, hogy a pénz értéke egyre kevesebb,hogy csökken a bux index,hogy az aranynak megy felfelé az ára…
És kérdézem: tessék már mondani, ki mennyi aranyat evett életében? Ki mennyi értékpapírt fogyasztott? Mi kell az élethez…? Föld, Víz, Levegő, Napfény. Ez a négy! Ezen a Földön, a Kárpát-Medence mindebben a leggazdagabb, nincs hozzá hasonló!
Európa, ahol a termőföld a világon a legjobb, 22 cm a humuszréteg (termőréteg). Ebbe benne van Hollandia, ahol a tengertől hódítottak el homokot, oda hordtak 3-5 cm humusz termőtalajt, és benne van a Kárpát-Medence, ahol a termőréteg 75 cm.
Tetszenek tudni, hogy ez a Kárpát-Medence ahol évtizedek,évszázadok, lassan egy évezrede veszekszünk, 16 millió ember él itt, és ez a föld hagyományos műveléssel több mint 100 millió embert tudna eltartani?
Ma a 7 milliárd emberből 1 milliárd szomjazik, 1,5 milliárd meg egész életében egészséges vizet nem fogyaszt. Mi ivóvízben fürdünk szó szerint. Tudják-e, hogy a jelenlegi ivóvíz készletünk 1 – 1.5 milliárd ember édes ivóvíz készlete itt van a talpunk alatt? Minden reggel megköszönjük a Teremtőnek, hogy Atyám köszönöm, hogy ide születtem és nem Afrikába, nem Ázsiába ahol a gyerekem egy korty jó ivóvizet nem ihatna? Sehol a világon nincs olyan föld,víz és klíma, amely az emberi létet így biztosítaná”
(prof. Dr. Papp Lajos szívsebész)
Évente több ezer hatodikos veszi kezébe fő művét, Az egri csillagokat, amellyel Gárdonyi Géza kiérdemelte helyét a magyar irodalom klasszikusai között. Élete ezer szállal fonódott össze Egerrel és a várral, nemcsak a regénye kapcsán, hanem mert élete meghatározó részét a városban élte le, s legnagyobb sikereit is itt érte el. Az „egri remete” 122 éve, 1893-ban ezen a napon született.
Időpont: 
Az Ojtozi-szoros hazánk történelmének egyik fontos helyszíne: ezen a ponton, a Kárpátok legkeletibb átjáróján tört be 1241-ben a tatárok egy jelentős serege, 1466-ban itt kelt át Mátyás király a lázadó moldvaiak ellen. 1576-ban a szoroson a lengyel trón elfoglalásáért induló Báthory István, 1849 júniusában pedig Bem tábornok serege vonult át. Mi sem bizonyítja jobban az Ojtozi-szoros fontosságát a magyar történelemben, mint ez a néhány kiemelt példa. Úgy véljük, már csak gazdag történelmi múltja miatt is fontos, hogy a mindenkori magyar kormány nagyobb hangsúlyt fektessen tárgyi emlékeink, hőseink sírjainak megtartásáért.
Csak egy elhajlás a Budapest Pride? Ha valaki követte az előző napok eseményeit, a homoszexuálisok és más aberráltak – immár sajnos hagyományosnak mondható – budapesti fesztiválja előtt, világosan láthatta a deviáns viselkedést propagáló liberális média célját: megtörni, lerombolni a tradicionális társadalmi korátokat. Kettős mérce vádjával zsarolni, ezzel párhuzamosan, a hatalom visszaszerzése céljából, photo shoppal és minden manipulatív eszközzel támadni a keresztény kurzust, Orbán kormányát. Sokan keresztény és keresztyén barátaim közül azzal a véleménnyel értenek egyet, hogy minél inkább nem foglalkozunk a dologgal, annál kevesebb lesz ennek a hírértéke. Véleményem szerint azonban ez hamis álláspont, nem dughatjuk homokba struccként a fejünket. Káli juga – sötét kor, mondják a keleti filozófusok. Hogy miért?!
2005-ben jelent meg dán és német nyelven „A magyar katonák. Egy elfelejtett tragédia Dánia II. világháborús német megszállása idejéből” című könyvem, amely Dánia német megszállásának egy alig ismert oldalát világítja meg. A kötet számos olyan ember történetét mutatja be, akiket akaratuk ellenére sodortak bele egy háborúba, amely nem az övék volt. Olvashatunk benne a sajátos dán-magyar barátságról, amely a háborút követő Európát elválasztó vasfüggönyön keresztül is hatni tudott. A kötet több mint fél évszázadot fog át, 1944-től az 1989-es magyarországi rendszerváltozást követő évekig.
Pokoltűzzel csapott ránk, Európára hasonlóan ez a július. Nem tudhatjuk, a nyár – sőt! az elkövetkező nyarak – tartogatnak-e még ilyen időjárási kataklizmákat. Hasonlóan, azt is láthatjuk, szervezett iszlám hitű áradat készül felperzselni mindazt az értéket, melyet a keresztény-keresztyén népek fölhalmoztak, egy – bár meglehetősen laza, de mégis, viszonylag egységes szakralitású közösségben. Összetett képzavarként minderre csak hab azon az ehetetlen tortán, hogy zsarátnokként lépten-nyomon minket, magyarokat gyalázó kijelentések kapnak szelet a médiumokban kül- és belföldön egyaránt, hátha lángralobbanunk és öntüzünkön hamvadunk el.
Azt, hogy Kárpátalja természeti kincsekben gazdag, senki sem vonhatja kétségbe. Elég egy pillantást vetnünk a Kárpátok hágóira, a sebesen csörgedező hegyi patakokra, a hűs forrásokra, a színpompás virágokkal teli mezőkre, a nagy robajjal alázúduló vízesésekre, az erdők gazdag növény- és állatvilágára. 
Gyülekezeti nappal zárult szombaton a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye által hatodik alkalommal szervezett, hat napon át tartó Kálvin-hét rendezvénysorozata. Az egyházmegye gyülekezetei idén Papolcon találkoztak, az eseménynek a labdarúgópálya és a református templom adott helyet.
