A bilincs a szabadság legyen
Mészöly Miklós és Polcz Alaine kapcsolata olyan nagy találkozás volt, amely csak keveseknek adatik meg. Házasságuk azonban korántsem volt idillikus. A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése (1948–1997) című alkotás nemcsak egy különleges szerelmi történetet mutat be, de közelebb hoz két, eddig csupán a tankönyvek lapjairól ismert embert és kapcsolatukat. Beszámoló a kötetről.
Az író és Polcz Alaine kapcsolata egy kívülálló számára nagyon egészségtelennek tűnhet, ám bármilyen nehézségeket álltak is ki, a végsőkig kitartottak egymás mellett. Az, hogy ez csak Polcz Alaine-nek köszönhető-e, vagy mindkét félnek szerepe volt benne, a levelekből valamelyest kiderül. Teljesebb képet viszont Nádas Péter Bármi jő – Emléklapok halott barátaimról című esszéjéből kapunk, amely a levelek kiegészítéseként, kötet az utolsó oldalain kapott helyet. Számtalan kérdést old fel az Utószó is, amely a részletes köszönetnyilvánítás mellett megmagyarázza a levelek elhelyezkedését, azt, miért Miklóstól maradt fent több írás, és miért folytatott a pár ilyen aktív levelezést.
Azt mondja, annak idején őt is megérintette az emberarcú szocializmus eszménye, de vértként védte meg az addig csak félig megértett falusi, kisvárosi gyermekkor tapasztalati világa. Beszélgetés megkésett transzilvanizmusról és nemzedéki vonulásokról a friss Kossuth-díjas és Pro Urbe díjas költővel.
450 éve fogadta el a tordai országgyűlés a vallásszabadság törvényét, ezen évforduló okán is tartotta fontosnak a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség, hogy hozzátegyen valamit a Szent György Napokhoz, így beszélgetést kezdeményeztek közéleti személyiségekkel, művészekkel. Csütörtök este Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Rácz Norbert unitárius lelkész és Pálffy Tibor színművész beszélgetett a házigazda Kovács Istvánnal, majd bemutatták az egyházközség József Lajos Közösségi Termében helyet kapott, az unitárius egyház múltjába és jelenébe betekintést nyújtó kiállítást.
Csendes László könyve a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közelmúltját tárja fel, megnevezve azokat az ügynököket, akik rendszeresen jelentettek a politikai rendőrségnek.
A közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó hasábjain az elmúlt napokban komoly felhördülést okozott néhány téma, amely a lévai magyarokat diszkrimináló eseményekhez kötődik. Minden esetben a magyar nyelv használatáról van szó. Sorra veszem most őket, s az eddig nem publikált eseteket is, de nemcsak bicskanyitogató jellegük miatt, hanem azért, hogy szélesebb kontextusba helyezzük őket.
Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.
Kovács Elemér A vasfüggönyön innen. Kárpátaljai magyar anekdotakincs című könyvének bemutatóját április 26-án tartották a beregszászi központi könyvtárban.
Közel 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-i királyi kastélyt övező hatalmas park Grand Trianon nevű palotájában, az első világháború győztesei által diktált békeszerződés megpecsételte a XX. századi magyarság sorsát. A történelmi Magyarországot megcsonkították, területének – Horvátország nélkül – több mint kétharmadát és a magyar nemzetiségű lakosságának közel egyharmadát veszítette el.
A világ annyira balra tolódott, hogy a jobboldal is csak baloldali narratíván keresztül tud politizálni, de ebből ki kellene lépni – mondja Uhel Péter, a hazai monarchisták egyik vezetője a Mandinernek. A most megjelent Királyságban gondolkodunk - Monarchista antológia szerkesztőjével arról beszélgetünk: ki lenne a király? Mi a viszonya a királyságnak a nemzethez és a demokráciához? És van-e ennek az egésznek realitása?
A zsidók szent könyvei a népük eredetét a világ teremtéséig vezetik vissza, holott akkor még nem is léteztek. Akkoriban még sem népcsoportok, sem népek, csak túlélők voltak. Ezt az Ószövetség első öt könyvének állítólagos írója, maga Mózes, árulja el: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.”
„Senki sem tudta, kicsoda Viganò. Sokan közülünk megkérdőjelezték a kinevezését.”
A negyven esztendős Olivier egyetlen megjegyzése miatt úgy érzi, a pokolban él.
A jobboldali értelmiség, a jobboldali szavazó felelőssége az általa támogatott pártok győzelmében és kormányzásának minőségében teljesen más, mint a baloldaliaké. Mi ugyanis a józan ész, a valóság ismerete alapján hoztuk meg a politikai döntéseinket, mondhatni az életösztönünknek engedelmeskedve.
1968 nagy felfedezése, hogy azóta minden generáció ki meri mondani, hogy okosabb, mint a szülei, és megpróbálja átrendezni a huszadik életéve körüli késztetéseinek és világfelfogásának megfelelően a helyet, ahol él. Hiszen nyilvánvaló, hogy a Tinderhasználat magasabb rendű tevékenység, mint a hónapokig tartó dugáselőkészítő kézírásos levelezés. Micsoda idő és erőforrás pazarlás az, hogy az úrnak el kell fáradnia a hölgyhöz, hogy rávegye mindenfélére, amikor helyette sokféle módon, online is lehet.
A filozófus, történész, publicista Patrick J. Buchanan nagyon nem akárki. Három republikánus elnök – közöttük Nixon – főtanácsadója, beszédírója. Kőkeményen konzervatív. De nem a neofajtából, hanem paleokonzervatív.
