Azután
Kínának van vakcinája. Kifejlesztette, legyártotta, s eladja. Akinek kell, az megveszi, s átvizsgálja saját szakembereivel, hogy az ő oltási rendszerében működőképes lehet-e a bizonyos oltóanyag. Ha megfelelőnek találja, beilleszti az oltási rendbe. Ez ilyen egyszerű is lehetne. De sajnos ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, ugyanis hiába hisszük azt, hogy most az egész emberiség együtt küzd a vírus ellen, egy pillanatra se állt le az egymás elleni harc. Mert lesz holnap, s lesz olyan időszak, amikor már nem lesz vírus, addigra pedig kész tervvel kell rendelkeznie minden országnak, miként tud repülőrajttal kilőni a startvonalról.
Magyarország pedig eltökélt, hogy a védettséget a lehető leghamarabbi pillanatban megteremti. Az azutáni tervek jó része már most is létezik, de bárcsak ott tartanánk, hogy már azután van!
A jelenlegi helyzetet nyugodtan tekinthetjük egy furcsa világháborúnak, hiszen jól ismert szövetségi rendszerek recsegnek-ropognak, egymás elől veszik el az oltóanyagot régi barátok, kormányok figyelik féltékenyen egymás lépéseit, miként kezeli a többi a válságot, a magyar ellenzék pedig minden felelősséget félretéve azt próbálja elérni, hogy a lakosság ne bízzon a politikai vezetésben és a szakemberekben.