Az alvilágban sötét van
Déry Tibor egy hat részből álló novellafüzérben megírta Budapest ostromát. Az Alvilági játékok utolsó darabjának címe: Félelem. Ebben mondja Mari néni, az egyik öregasszony: „Senki sem alszik. Az egyik fele a nyilasoktól fél, a másik fele az oroszoktól.”
Ez a találó mondat mostanra némileg módosult jelentéstartalmat kaphat. Valahogy úgy: vannak, akik ma is, patológiásan a nyilasoktól félnek, mi több, rettegnek – a másik fél viszont már egyáltalán nem fél az oroszoktól, sőt tiszteli-becsüli őket, és mindinkább látja, mennyire nem azonos az orosz a szovjettel. És mivel már nem fél, szembe mer és tud nézni olyan jelenségekkel, amelyek a múltat és a jelent egyaránt meghatározzák.
Ungváry Krisztián és Szakács Árpád írásait olvasva, úgy vélem, a fenti gondolatok és evidenciák rendkívüli fénytörésbe kerülnek. Előbbire látszólag nem kéne túl sok szót vesztegetni, hiszen mélyen egyetértve Szakács Árpád megállapításával, hogy ha az írásáról lefejtenénk „a gyűlöletet, a gyalázkodást, az indulatot, a személyeskedést, a csúsztatásokat és a valótlanságokat” (hozzáfűzném: a lólábukat kilógató komplexusok seregét is), nem túl sok minden maradna, de ama bizonyos, „vegytiszta marxista doktrína csontváza” azért megérdemel egy-két megjegyzést.
Már-már nem is igaz, hogy párhozamos társadalomban élünk, mert az emberi hülyeség, az árulás, a jellemtelenség, a szeretetlenség és a jog nélküli társadalom, az ószövetségi logika felülemelkedett a keresztény erkölcs-, és kultúra gyökerein fejlődött emberi társadalmak ideológiáján, lelkületén, logikáján. Egy anyagiakban bővelkedő kisebbség a világban olyan felfordulást teremtett, amely levetett magáról minden emberi jó tulajdonságot, pozitív érzést és ráengedte a – tetszik, nem tetszik – nomád népeket a világ kultúrájának és mozgatójának szívére, Európára. Igaz, nem egyszerre érte el ezt a szintet a háttérhatalom, hiszen kellett hozzá két világégés, amelyek alapján a kollektív bűnösséggel kordában lehetett tartani a „művelt” Nyugat társadalmait, amelyekben egyúttal a jóléti társadalmat is meghonosították azzal a céllal, hogy a keresztény hitet és vallást megvesse, elfelejtse a társadalom. A földrész keleti felében a kommunista ideológiára épülő sötét kísérleti telepet rendezték be, s ma már mondhatom: hála Istennek. Hiszen a kommunista diktatúrának ugyanazok a jellemzői, mint a mai kor erkölcstelen és ostoba, embertelen és életellenes, vallást tiltó, kapitalistának nevezett ámokfutásának. Így, a volt szocialista országok ma a zsigeri önvédelmi ösztönök által, talán később kerülnek arra a vesztőhelyre, amelyen Európát készülnek napjainkban lefejezni.
A Rubik-kocka sokkal több, mint egy lebilincselő rejtvény: igazi világjelenség. Könyvek, színdarabok és hollywoodi szuperprodukciók állandó szereplője, egyetemi kurzusok tárgya, világversenyek sporteszköze. A kocka, amely 40 évvel ezelőtt indult világhódító útjára, közel egymilliárd ember játéka lett.
Nem tetszik neki, hogy megmondta a főnökéről: szélsőségesen magyarellenes.
A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont a maga módján, egy négy részes, a mai Kárpátalja területének 100 évét röviden áttekintő összefoglalóval szeretne csatlakozni a #2020nemzetiösszetartozáséve és a #Trianon100 megemlékezés-sorozathoz az alábbi témákat érintve:
A XVIII–XIX. század Felvidékről indult megannyi jeles egyházi személyiségei közé tartozik Hannulik János Krizosztom, „a piarista rend magyarországi testületének egyik legkiválóbb tagja” (Szinnyei J., 1894:436. l.), a kor neves latin nyelvű költője. „Jeles tehetségét a külföld is méltányolta, midőn a tudományos folyóiratokban elismeréssel írtak róla s több tudós társaság tagjai sorába választotta.”
A vasárnapi választások egyik nyertesének nevezte a Vajdasági Magyar Szövetség Pásztor István, a párt elnöke Szabadkán, a VMSZ székházában megtartott sajtótájékoztatóján vasárnap este, valamivel 23 óra után. Mint mondta, ez az értékelés vonatkozik a köztársasági, tartományi és az egyes önkormányzatok eredményeire is.
Kedves Olvasó, a legutóbbi írásomat azzal fejeztem be, hogy az igazságtalan trianoni diktátum miatt nincs béke a lelkünkben, hisz dédszüleinket, nagyszüleinket kitelepítették, meghurcolták, 100 éve próbálnak tőlünk megszabadulni. De megbánást máig nem láttunk.
Szlovéniában huszonkét migránst találtak a hatóságok két Szerbiából érkező tartályos teherautón. Május végéig 2030 főt toloncoltak ki az országból, de emellett Horvátországba és Szerbiába is folyamatosan érkeznek illegális bevándorlók.
Sólyomszárnyakon repül az idő, sajnos már két éve, 2018. július 19-én ment el közülünk – egy súlyos közúti baleset áldozataként – lapunk állandó szerzője. Derűs, optimista lénye mindig helyrebillentette mások rossz hangulatát, pedig az Ő sorsának útját sem kíméletesen jelölte ki a Teremtő. Menekülni kellet szeretett szülőföldjéről, s bár magyarok között, de új hazában új otthonra kellett lelnie Dabason. „Otthagytuk édesapámat és nagyanyámat, anyám sírját, a barátainkat és a múltunkat”, mondta egyszer egy vele készült beszélgetésben. A sors továbbra sem kímélte, korán megözvegyült. Ennek ellenére két fiúgyermeket nevelt fel tisztességgel, máig sok szertettel emlékeznek rá dabasi tanítványai, kollegái, ismerősei. „Halálával a magyar irodalom, a magyar kultúra elkötelezett napszámosát veszítettük el és a veszteség is ilyen szintű. Költeményei, jól ismert sorai új értelmet és dimenziót nyertek: »felzúg a vers és egekbe emel«. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük Őt.” írta róla joggal nekrológjában Valentyik Ferenc szerkesztőtársam két esztendeje. Utolsó nekünk küldött verséből[
A haza ifjú hősei címmel készített középiskolai vándorkiállítást a Magyar Patrióták Közössége (Patrióták), melyben egy-egy tablón tíz, harmincöt évnél fiatalabb huszadik századi magyar hazafi életútját mutatjuk be a diákoknak. A magyar hősök emlékünnepe alkalmából megtartott kecskeméti kiállításmegnyitón Wittner Mária 1956-os szabadságharcos – kinek életútja szintén szerepel a hősök panteonjában – a fiatalokat arra figyelmeztette, hogy a zászlót mindig tovább kell vinni.
Évtizedek óta az egyik legnagyobb talánynak számított, milyen szerepe volt a szabadkőműveseknek a trianoni diktátum előkészítésében és megvalósulásában. Ha itt-ott fel is vetődött, a kérdés inkább szubkulturális vonalon került szóba, mert a témakört nem illett komolyabb fórumokon megemlíteni, a „nagy nyilvánosság” előtt ugyanis ennek valóságtartalma egybeesett a szíriuszi ufóhívő elméletekkel. Így aztán aki szóba hozta, könnyen a virtuális bolondokházában találhatta magát; ha netán az illető történész, biztosan számíthatott a szakmai kirekesztésre, ami után mint egy leprás tengethette tovább az életét.
Folytatódnak az Egyesült Államokban és a világ más pontjain kirobbant tüntetések az egyébként többszörösen büntetett előéletű és erőszakos rablásokat elkövető néger, a letartóztatásakor fizikai ellenállást tanúsító bűnöző, George Floyd halála miatt. A férfi módosult tudatállapotban vezetett, majd az indokoltnál sokkal keményebben fellépő rendőri intézkedés miatt – percekig a földön feküdt, az életéért könyörgött nyakán térdelő járőrnek – megfulladt. Másnap, május 26-án országszerte garázdasággal, fosztogatásokkal, fehér és hivatalos személyek elleni erőszakhullámmal tarkított tüntetések robbantak ki. Bár kétségtelen, hogy a letartóztatást végző rendőrök súlyos vétségeket, bűnt követtek el, az ügy hátterében, a zavargások hirtelen, széleskörű kiszélesedésében más okok is közrejátszottak. Ahogy a puritán Amerika egyre inkább liberalizálódott és társadalmasítva arannyá, businessé és tőkévé lett, éppen úgy a konzervatív bölcsesség elszemélytelenítve és kiüresítve már csak „fogalommá, racionalitássá” vált. Az amerikaiak nagy része elvesztette a parancs, az engedelmesség, a szemlélődés, a szellem hatalma és az istenember, vagyis a tradíciók iránti érzéket.
Az elvárásokat messze felülmúlta azoknak a száma, akik részt vettek a június 7-én, vasárnap délután tartott trianoni megemlékezésen a nem könnyen megközelíthető Gyepár-tetőn. A körülbelül háromszáz résztvevő terepjárókkal érkezett a helyszínre, hogy közösen tisztelegjen a mintegy 12 méter magas zászlórúdra felhúzott, nagyméretű székely zászló és az erre az alkalomra felállított trianoni kereszt előtt.
